A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Koroknai Ákos: A polgári kori központi kormányszervek iratainak forráskiadása 1848-1981

KOROKNAI ÁKOS: A polgári kori központi kormányszervek iratainak forráskiadása 1848-1918 Az elmúlt "két évtized három jelentős polgári kori forráskiadvány-sorozat munkálatai megkezdésének jegyében telt el. A Magyar Országos Levéltár kiadványaként 1960-ban látott napvilágot Iványi Emma összeállításában a »Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából" című munka, amelyet 1 966-ban követett Komjáthy Miklós szerkesztésében a levéltári forráskiadványok sorozatában az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsi jegyzőkönyveinek kiadása az első világháború idejéből. A két hazai forráskiadáson kívül 1970-ben jelent meg Bécsben Helmut Rumpler gondozásában az osztrák császári minisztertanács jegyzőkönyvei sorozatának bevezető kötete, melyet egy évvel később a Belcredi-kormány (1 865-67) jegyzőkönyveinek publikálása követett. Ezek a kiadványok vetették meg azoknak a nagyszabású forráskiadványsorozatoknak alapját, melyek célul tűzték ki a feudalizmusból a polgárikapitalista korba átlépő egykori Habsburg birodalom és Magyar Királyság helyét felváltó Osztrák-Magyar Monarchia központi kormányszervei legfontosabb dokumentumainak közzétételét, így a császári osztrák, majd ennek örököse: a közös, illetve a magyar minisztertanács jegyzőkönyveinek publikálását. A tudományos igényű forráskiadások élénkítőleg hatottak a tudományos közgondolkodásra, és újabb kutatási lehetőségeket villantottak fel az egykori Habsburg Birodalom és a Monarchia történetével foglalkozó történésztársadalom előtt szerte a világon. Már az Iványi-féle kötetről megjelent recenziók felvetették a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek teljes anyagának kiadását a második világháború kitöréséig. Az első komoly sikert mégis Komjáthy Miklós kötete aratta; nem csupán az első világháborús jegyzőkönyvek különös történeti értéke miatt, hanem azért is, mert a munka izgalmas kísérlet volt a társadalomtörténeti szempontokkal kibővített segédtudományi-irattani vizsgálódások és a korszerű hivataltörténeti stúdiumok megteremtésére. A siker legfőbb jelzője az osztrák és magyar történészek, levéltárosok közti megállapodás lett. Ennek értelmében a Magyar Országos Levéltár, az Osztrák Tudományos Akadémia, a bécsi egyetem Történeti Intézete és a bécsi Staatsarchiv elhatározta az 1 848-67 közötti császári osztrák, az 1 867-1 914 közötti közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek sajtó alá rendezését. A feladat teljesítésére akadémiai bizottságok alakultak. Az osztrák kiadóbizottság elnöke - az azóta elhunyt Engel-Janosi professzor lett. A bizottságnak rajta kívül még hat neves osztrák