A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Benda Kálmán: A magyar forráskiadás története és jelenlegi helyzete

BENDA KÁLMÁN: A magyar forráskiadás története és jelenlegi helyzete Kedves Kollégák! Azt a feladatot kaptam, hogy rövid bevezető előadást tartsak ahhoz a vitához, amely a forráskiadás módjának egységesítéséről és a készülő forráskiadvány-szabályzat szempontjairól és gyakorlati rendelkezéseiről kíván eszmét cserélni. Ez a kérdés - úgy vélem - elválaszthatatlan a magyar forráskiadás történetétől. Bár tudom, hogy ennek főbb állomásai és problémái a jelenlévők előtt többnyire ismertek, mégis - azt hiszem - nem lesz haszontalan röviden áttekinteni a magyar forráskiadás történetét és azokat a kérdéseket, amelyek újra és újra felmerültek, és tegyük hozzá, a mai napig sem oldódtok meg. A források tudatos gyűjtése, leírása és közreadása Magyarországon is a tudományos történetírás jelentkezésével kezdődött, a 18. században, némi késéssel az európai fejlődéshez viszonyítva. Elsőnek a jezsuita történeti iskola nagy tagjai jelentkeztek, Hevenesi Gábor, Katona István, majd a század közepén felzárkóztak a protestánsok is: Bél Mátyás, Bod Péter, Wagner Károly, vagy az erdélyi Benkő Sámuel. Érdeklődésük előbb szinte kizárólag egyháztörténeti, látókörük azonban egyre tágul, és a század második felében már egyetemes magyar történeti szempontból gyűjtik az anyagot. Ez az anyag pedig nem lebecsülendő mennyiségű, csak Hevenesi és Kaprinai gyűjteménye mintegy 350 fólió-kötetre terjed. Az első forráskiadvány 1 730 körül jelenik meg, Bél Mátyás „Adparatus'-a. Ezt követi Schwandtner három kötetes „Scriptores" kiadványa a magyar történetírókról, majd jönnek Praynak a munkái, az „Annales* és az „Epistolae procerum regni Hungáriáé". . A nagy anyaggyűjtés eredményeit összefoglaló munkájában (História eritica regnum Hungáriáé) Katona István jezsuita történész értékesítette. 1 798 és 1840 közt 41 kötetben megjelent munkája tulajdonképpen okmányközlés, összekötő magyarázatokkal és felvilágosításokkal. Katona figyelme elsősorban a politikai és az egyházi történetekre összpontosul, azonban már kortársa, a lőcsei történész, Johann Cristian Engel érdeklődik a gazdasági és demográfiai, pénzügytörténeti jelenségek iránt is; számadásokat, összeírásokat ad ki. Rumy Károly György ugyanebben az időben a 16-1 7. századi végvári életet, az erdélyi fejedelemség emlékeit adja közre, és szembefordulva a jezsuita irányzat aulikus szemléletével, nemzeti hangnemet üt meg. Hozzájuk csatlakozik Kovachich Márton György, az országgyűlési emlékek első kiadója. Ezek a korszak fontosabb munkái, de említhetnénk még számos kisebb kiadványt.