Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

III. A peremkerületek 1950-ig

A járások élén a megyei törvényhatóság által választott tisztviselő, -à főszolgabíró állt. A megye rendeleteit a főszolgabíró útján intézte a községekhez, s ezek is csak rajta keresztül érintkezhettek a törvényhatósággal. A főszolgabíró kéthavonta köteles volt beutazni a községeket és felülvizsgálni az igazgatási munkát, a községi háztartást. A járás közállapotáról negyedévente jelentést küldött az alispánnak, aki azt a megyei közgyűlés elé továbbította. A főszolgabíró kiterjedt hatáskörének megfelelően ezek forrásértéke igen jelentős. A főszolgabíró közigazgatási hatásköre is széles volt. Elsőfokú anyakönyvi hatóságként ő szignálta a községi jegyzők vezette anyakönyvek jegyzőkönyv tervezetét. Év elején begyűjtötte a községektől az anyakönyvi másodpéldányokat, s átvizsgálva átadta őket a megyei levéltárnak. A községekben ő volt az elsőfokú rendőrhatóság. Közlekedésrendészeti ügyekben hatásköre kiterjedt a fő- és mellékútvonalak kijelölésétől kezdve a közlekedési korlátozások elrendeléséig, a gépjármű vezetői engedélyek kiadásáig. Tűzrendészed szempontból ellenőrizte a különböző létesítményeket, felügyelte a községi tűzoltóságot. O adott ki engedélyt új építkezésekre, tatarozásokra. A közegészségügy terén gondoskodott az egészségügyi szabályok betartásáról, amiben a belügyminiszter által kinevezett, de fegyelmi téren neki alárendelt járási tisztiorvos segítette. Kereskedelmi ügyekben hatásköre csekély volt, ipari ügyekben viszont ő volt a járás területén az elsőfokú iparhatóság. O adta ki az iparengedélyeket és az iparigazolványokat, segéd- és tanonc ügyekben felügyelte az ipartestületeket. A katonai közigazgatás terén előkészítette a sorozásokat, a megjelent sorozandókról állítási jegyzőkönyveket vezetett, ő járt cl különböző kihágások esetében, adott esetben nyomozást és letartóztatást is elrendelhetett. Helyettese a szolgabíró volt, akikből nagyobb járás esetén több is lehetett, közülük az első a tiszteletbeli főszolgabíró nevet viselte. Segítői voltak még a fogalmazók és közigazgatási gyakornokok, valamint a kezelőszemélyzet. Egyes szakigazgatási feladatokat járási szinten láttakel. Ezért a községek életében szakközegként szerepet játszott a járási tiszti- és az állatorvos, a gazdasági és a tűzrendészeti felügyelő, továbbá a szociális népgondozó és a testnevelési felügyelő. A községek az önkormányzat jogát képviselőtestületük útján gyakorolták. A képviselőtestület felerészben választott tagokból, felerészben a legtöbb adót fizetőkből (virilisek) állt. A testület létszámát a népesség határozta meg, minden 100 lakos után egy képviselőt kellett számítani. A képviselők száma e nagyközségek esetében 20-nál kevesebb, 40-nél több nem lehetett.