Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

II. Az egyesített főváros közigazgatása

számvevőség által vezetett ingatlanok ellenőrző leltára a helyrajzi számok sorrendjében a telekkönyvi betétszámot, a régi és az új helyrajzi számot, a telek topográfiai leírását, értékét, a fővárosi tulajdon megszűnésének feljegyzését tartalmazza. A főváros közüzemei A főváros nagyszámú vállalatnak, üzemnek volt a tulajdonosa. E vállalatok funkciójuk, alapításuk ideje és módja, fővárosi tulajdonba kerülésük körülményei, jogállásuk és a közigazgatáshoz való viszonyuk szempontjából erősen különböztek egymástól. Az 1920-as évek második felére a közüzemi hálózat már nagyjából kialakultnak mondható. A skála az alapvető közszolgáltatásokat a város területén monopoljoggal ellátó vállalatoktól a közigazgatás saját szükségleteit kiszolgáló üzemekig terjedt. A legfontosabb közszolgáltatások, a tömegközlekedés, a gáz- és áramellátás kezdetben magánvállalkozások kezén voltak. A fővároshoz való viszonyukat koncessziós szerződések szabályozták, amelyek a fővárosra nézve tartalmazták a háramlás vagy a megváltás jogát. A közszolgáltatási üzemek a századforduló után kerültek kommunális tulajdonba. Az üzemek és az általuk ellátott közszolgáltatások történetének kutatásakor nélkülözhetetlen a közigazgatási iratanyag, még abban az esetben is, ha az adott vállalat iratai fennmaradtak. A törvényhatóság ugyanis már a magánvállalati korszakban is szerződéses kikötésekkel nagymértékben befolyásolta működésüket, különösen, ha a tarifák megállapításáról vagy a hálózat kiépítéséről volt szó. A községesítés után is voltak különbségek a részvénytársasági formában és az egyéni cég alakjában működtetett vállalatok helyzete között. Az utóbbiak működésébe az illetékes ügyosztály sokkal inkább beavatkozott. A víz-, gáz- és áramszolgáltatást ellátó vállalatok ügyei 191 l-ig a 77. (Középítési), ezután a XII. (Világítási és Vízvezetéki, 1942-től Üzemgazdasági) Ügyosztályhoz tartoztak. Ez utóbbi 1925-1945 közötti anyaga elpusztult, kivéve azokat az iratokat, amelyeket nem raktak le a központi irattárban. Az 1929—1943-ból ránk maradt akták a polgármesteri ügyosztályi iratok gyűjteményében találhatók, és a főváros áramellátásáról, közvilágításáról szolgáltatnak adatokat. A törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvei a legfontosabb források, ha az üzemek költségvetéséről, fejlesztéséről, telepítéséről és szolgáltatási tarifáiról hozott döntésekre vagyunk kíváncsiak. A Világítási és a Vízvezetéki Albizottmány 1885-