Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

II. Az egyesített főváros közigazgatása

illeték iratai 1923-1951; valamint a törlesztésekről 1945 után készült kimutatások, vegyes iratok. A főváros által kötött vagyonjogi és egyéb tartós kötelezettséget megállapító szerződések, biztosítási kötvények és egyéb jogbiztosító iratok eredeti példányait a levéltár által kezelt okmánytárban helyezték cl. Az okmánytár 1945 előtti része elpusztult, az 1945 utáni rész mutatókartonok segítségével kutatható. A számvevőségi irattárban lennmaradtak az 1873-1930 között kötött szerződések másodpéldányai. 1—36800-ig terjedő folyamatos folyószámok szerint rendezve őrizzük, iktató- és mutatókönyv segítségével kutatható. A főváros vagyonának nyilvántartása, a teljes pénz-és vagyonkezelés ellenőrzése, a zárszámadás elkészítése a Számvevőség feladata volt. 1887-től ellátta a számfejtést is, amit addig a pénztárak mellett működő számfejtő osztályok végeztek. A hivatalt irányíió főszámvevő iratainak csupán a töredéke maradt meg. A számviteli szervezetről így is sok fontos információt szolgáltatnak a szervezési iratok (1873-1929), a főszámvevői jelentések (1873-1878), a már említett szabálykönyvek, valamint a tanácsi felzetek ( 1920-1930), vagyis az ügyosztályi kiadmányok számvevőségnek megküldött másodpéldányai a tanácsi iktatószámok évi számrendjében, a számvevőségi intézkedés rövid feljegyzésével. A századforduló előtt a költségvetés összeállítását is a gyakorlatban a főszámvevő végezte, a költségvetések nyersanyagai azonban a tanácsi VI. Ügyosztálynál találhatók. A számvevőség anyagában megvannak a zárszámadások és vagyonleltárak kéziratai 1919-1950 között. A számvevőség anyagának zömét a számadási könyvek csonkaságában is roppant terjedelmű sorozata teszi ki. A könyvanyag a fővárosi háztartás összetettségének megfelelően igen változatos. Alapvető fajtája a napló és a számviteli könyv, ami lehet főkönyv vagy számfejtőkönyv. A naplókat a pénztárak vezették, számadási ágak szerint tagolva, időrendben tartalmazzák a ténylegesen teljesített bevételeket és kiadásokat. A naplókat lezárásuk után a számvevőségnek adták át, ahol azokat átvizsgálták és egyes tételeit a számfejtőkönyvek megfelelő számláin elkönyvelték. A főkönyvek és a számfejtő könyvek a költségvetés rovatai, alrovatai szerint tagolódnak, vagyis lényegében annyi számlára oszlanak, ahány féle címen bevételek és kiadások jelentkeztek. A főkönyvek egy-egy számadási ágazat egész évi kezelését magukban foglalják (sok esetben külön vezették a bevételekre és a kiadásokra). Az egyedi kifizetésekre nézve egyben számfejtőkönyv gyanánt is szolgáltak, a nagy számban előforduló azonos jellegű bevételeket és kiadásokat viszont a