Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

II. Az egyesített főváros közigazgatása

A főváros területére kiterjedő hatáskörű, az egyes minisztériumok alárendeltségében működő szakigazgatási szervek iratai jóval hiányosabban maradtak fenn. Az önkormányzat intézményei 1873 után 1930-ban született újabb átfogó törvény a főváros önkormányzati közigazgatásáról (1930:XVIII. te.). Időközben azonban történt több lényeges változás. Az 1920:IX. és az 1924:XXXVI. törvénycikkek elsősorban a törvényhatósági bizottság megválasztásának szabályait és a bizottság összetételét változtatták meg, ezen kívül több fontos rendelkezést tartalmaztak a kormányzati felügyeletre vonatkozóan. Az 1934:XII. tc. az 1930. évi törvény novelláris módosítása volt. A törvények legtöbbször csupán tág kereteket szabtak, a szervezet és működés részleteit a törvényhatósági bizottság közgyűlése rendeletekkel szabályozta. Az első, 1873ban hozott szervezési szabályzat 1911-ig volt érvényben, ekkor váltotta fel az 1870/1911. kgy. számú szabályrendelet. Ez az 1930. évi új fővárosi törvény életbe lépése után is hosszú ideig hatályban maradt, csak 1943-ban lépett örökébe a 466/1943. kgy. számú szabályrendelet. Az így kialakult szervezeti felépítés kisebb módosulásokkal 1949-ig volt érvényben. A Pest, Buda és Óbuda egyesítésével foglalkozó bizottsági iratok Pest város levéltárában találhatók. A városegyesítési törvény előkészítésével kapcsolatos dokumentumokat, valamint az egyesített főváros közigazgatási szervezetének részletes kidolgozásával foglalkozó 34 tagú közös küldöttség 1873. évi tanácskozásainak anyagát tartalmazza. A főváros önkormányzati jogait a Törvényhatósági Bizottság közgyűlése gyakorolta. Összetétele és hatásköre többször változott. A városegyesítő törvény által megszabott összetételben 1918-ig működött. Ebben az időszakban 400 tagból állt, akiknek a felét a virilisták (vagyis az az 1200 polgár, aki a legtöbb állami egyenes adót fizette) sorából, másik felét az összes választópolgár közül választották. 1920tól a virilizmus megszűnt, és az egymást követő törvények egyre lejjebb szorították a választott tagok arányát. Mind több olyan tagja lett a közgyűlésnek, aki hivatalánál fogva, vagy valamilyen testület, érdekképviselet képviselőjeként került be, vagy örökös tagságot kapott. A közgyűlés elnöke a főpolgármester volt, aki az országos kormányzati hatalom képviselőjeként állt a főváros élén. Az önkormányzat első tisztviselője a közgyűlés által hat évre választott polgármester volt. 1930-ig ő volt a tanács elnöke, majd ennek megszüntetése után egyszemélyben irányította