Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

II. Az egyesített főváros közigazgatása

a város adminisztrációját. Az 1934:XII. tc. előírta a polgármester és az alpolgármesterek választásának államfői megerősítését. Testületek és végrehajtó szervek Az 1872. évi törvény értelmében a közgyűlés számára fenntartott hatáskörök közé tartozott a szabályrendeletek megalkotása, közigazgatási és választókerületek alakítása. A testület intézkedhetett építkezésekről, közművekről, közmunkákról; dönthetett a városi közterhekről; törzsvagyon szerzéséről és elidegenítéséről, megállapította a főváros költségvetését, és jóváhagyta a zárszámadást. Kizárólag a közgyűlés határozhatott kölcsön felvételéről, állások szervezéséről, a közigazgatási személyzet javadalmazásáról, megválasztotta a tisztviselőket. Országos politikai kérdéseket is tárgyalhatott, álláspontját a kormánnyal és a többi törvényhatósággal közölhette, és közvetlenül az országgyűléshez is fordulhatott. Döntött továbbá azokban a fellebbezési ügyekben, amelyekben a tanács vagy a kerületi elöljáróságok döntését kifogásolták. A közgyűlés bizottságai kizárólag véleményező, döntéselőkészítő szerepet játszottak. A közgyűlés valamennyi fontosabb döntése miniszteri jóváhagyásra szorult, de fellebbezés révén gyakorlatilag valamennyi döntését kormányhatósági felülbírálatnak lehetett alávetni. Az önkormányzat legfőbb végrehajtó szerve 1930-ig a tanács volt, amely a polgármester elnöklete alatt működött, rajta kívül az alpolgármesterekből és a végrehajtó apparátus ügyosztályait vezető tanácsnokokból állt. A tanácsnak nem csak a közgyűlés határozatainak végrehajtása volt a feladata, hanem a döntések előké-szítése is. A tanács minden, a közgyűlés elé kerülő előterjesztést megtárgyalt. Ezen kívül önálló hatósági és döntési jogosítványai is voltak. A tanács intézkedett a költségvetés keretein belül elvégzendő beszerzésekről és munkálatokról. Ez utóbbiakai kapcsolatban a jóváhagyta az árlejtéseket és a szerződéseket, döntött ingó vagyon elidegenítéséről, utalványozta a kifizetéseket a külső vállalkozóknak. A közgyűlések napirendjét a tömeges rutinügyek is hallatlanul megterhelték (kisértékű vagyoni ügyletek, bérleti, segélyezési stb. ügyek). Az 1930. évi törvény a közgyűlés hatáskörét a legfontosabb ügyekre korlátozta (szabályrendeletek alkotása, költségvetés és zárszámadás, kölcsönök felvétele, közterhek megállapítása, állások és intézmények szervezése és megszüntetése, nagyobb városszabályozási tervek tárgyalása). Valamennyi egyéb, addig a közgyűlésen tárgyalt ügytípus az újonnan létrehozott törvényhatósági tanács hatáskörébe került. A főpolgármester