Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

Az 1848. évi áprilisi törvények értelmében átalakult a községi igazgatás szervezete. Megmaradt a bíró és a tanács, melynek tagjait tanácsnokoknak nevezték, a választott polgárság helyére azonban 75 tagú képviselőtestület került. A szabadságharc bukása után — mint említettük — Óbuda Buda egyik külvárosa lett. A tanács ugyan megmaradt, élén az albíróval, azonban a képviselőtestület helyett Gazdasági Bizottmányt (Wirtschaftscommission) hoztak létre. A bíró korábbi rendészeti és igazságszolgáltatási téladatkörét pedig az (185 l-ig működő) Óbudai Városkapitányi Hivatal vette át. Az 1850-es évek közepére teljessé vált a Buda város igazgatásába való betagozódás. Ekkortól a tanács gyakorlatilag nem ülésezett, valamennyi lényeges intézkedést Budán hoztak meg, a községi igazgatásban csak a Gazdasági Bizottmány, illetve a tanácstól független Arvabizottmány vett részt (jellemző, hogy az óbudai számadásokon ebben az időszakban a budai számvevőség pecsétje szerepel). A település autonómiája 1861-ben állt helyre, mégpedig az 1848-as alapon. A tanács a bíró vezetésével 11 tanácsnokból és egy városkapitányból állt, továbbá újra létrejött a képviselőtestület, melynek hatáskörét a zsidó községre is kiterjesztették (ezzel megszűnt a zsidó község XVIII. század vége óta tartó önállósága). A város igazgatását ezentúl a tanácsüléseken (melyekbe bevonták a Gazdasági Bizottmányt), illetve a közgyűléseken intézték. Az 1871:XVIII. tc. értelmében Óbudából rendezett tanácsú város lett. A bíró helyére a polgármester lépett, ezentúl lényegében a közgyűlés (képviselőtestületi gyűlés) gyakorolta az önkormányzati jogokat, a városi tanács pedig végrehajtotta a közgyűlési határozatokat, illetve a törvényhatósági rendeleteket. Óbuda levéltára a török kiűzését megelőző időszakból nem maradt fenn, és az újjáalakult község iratai is csak 1720-tól, nagyobb mennyiségben 1744-től maradtak ránk. A város levéltárának gerincét 1848-ig az egységes igazgatásnak megfelelően a tanácsi iratanyag képezi, így nemcsak a tanácsülési jegyzőkönyvek és ügyviteli iratok, hanem a különféle — a tanács közegei által készített — számadások és összeírások is a tanács nevében keltek. 1744-től kezdve jórészt folyamatosan fennmaradtak a tanácsülési jegyzőkönyvek, melyek a belső tanács ülésein kívül tartalmazzák 1761-től a külső tanáccsal együtt tartott tárgyalásokat, 1849-től a belső tanács és a Gazdasági Bizottmány közös tárgyalásait, 1848-49-ben, illetve 1861-től a közgyűlés tárgyalásait is. A belső tanács ülésein elsősorban ingatlanátruházások, házassági szerződések jóváhagyása, hagyatékokkal kapcsolatos ügyek, kisebb polgári és bűnügyek szerepeltek. A külső tanáccsal, illetve a Gazda-