Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

ingatlannyilvántartással, polgári keresetekkel és kisebb bűnügyekkel foglalkozott. Ugyancsak a tanács feladata volt a városi számadások vezetése, a különféle beszedett és kifizetett pénzek nyilvántartása. Már a XVIII. század közepétől a tanács a község egészét érintő jelentősebb ügyek megtárgyalásába bevont bizonyos lakosokat. 1761-től azonban már formailag is felállt egy 24 tagú testület, a külső tanács vagy más néven választott polgárság (äusserer Rat, electa communitas). A külső tanács tagainak száma a XVIII. század végére 30-ra nőtt, közülük kerültek ki a belső tanács tagjai. (A bírót pedig minden évben a földesúr három tanácsbeli jelöltje közül választották.) A testület élén 1799-től szószóló állt, rendszerint pedig tagjai voltak az egyre növekvő számú városi tisztviselők is (városgazda, hegymesterek, árvaatyák stb.). A külső tanácsnak a XIX. század elején már 40, majd a század közepe felé már 60 tagja volt. A tagok fele a szőlősgazdákból, negyede a kézművesekből, másik negyede a magyar lakosságból került ki. Később ez úgy módosult, hogy a magyarok mellőzésével kétharmad-egyharmad arányban voltak benne gazdák és kézművesek. A külső tanács tárgyalta meg a község egészét érintő legjelentősebb ügyeket: például a felsőbb rendeletek és utasítások végrehajtása, a számadások felülvizsgálata, alsóbb rangú községi alkalmazottak felfogadása, illetve elbocsátása stb. A jelentősen növekvő létszámú zsidó lakosság a XVIII. század végétől igazgatási autonómiát élvezett: a „keresztény község" mellett létrejött az önálló szervezettel bíró „zsidó község". A zsidó község élén külön tanács állt, élén a zsidó bíróval. A XIX. század elejétől kezdve a tanács két esküdtből és öt ülnökből állt. Emellett létezett egy 24 tagú külső tanács — élén a szószólóval —, valamint egy 60 fős (képviselő)testület is. Ezek a testületek gyakran együtt üléseztek (községgyűlés). A tanács hatásköre a zsidó lakosságra terjedt ki, tevékenysége azonban elsősorban alsófokú közigazgatási teendőkre korlátozódott. A tanács igen különböző ügyekben hozhatott döntést, döntött a községi tisztviselők alkalmazásáról, a község kóser élelemmel való ellátásáról, földesúri bérleti ügyekkel, hagyatékok, árvák ügyeivel, segélykérésekkel, adóterhek, számadások megvizsgálásával stb. is foglalkozott. 1836-tól — az 1836.TX. tc. értelmében — az óbudai elöljáróság valamennyi tagját az egész „keresztény község" szavazatával évente megerősítették, illetve újraválasztották. 1840-ben Pest vármegye a tanácsot rendezett tanáccsá alakíttatta át és forma szerint elsőfokú hatóságnak nyilvánította, ezentúl a tanács egyik tagja látta el a városkapitányi feladatkört.