Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

sőt a tizenötéves, illetve a felszabadító háborúk alatt pusztává vált. A település későbbi sorsát nagyban befolyásolta, hogy az uralkodó 1659-ben a Zichy-családnak adományozta az óbudai uradalmat. A településre a török kiűzését követően lassan tért vissza az élet és csak mint egyszerű jobbágyfalu, 1697-ben nyerte el községi szervezetét. A Zichy-család a folyamatosan vissza- illetve betelepülő magyar lakosság mellé nagy számban telepíttetett németeket, valamint jelentősen megnőtt a zsidó lakosság is. Mivel a település nagysága nem változott a középkor óta, ezért a nagy számú betelepülők számára a XVIII. század közepén már a kültelki szőlőket parcellázták fel. A gyors ütemben népesedő községben a német ajkú telepesek vették át az irányítást, a magyar lakosság — bál- némi igazgatási autonómiát élvezett — a második helyre szorult. A jelentős számú zsidó közösség pedig a XVIII. század végére már elkülönült, önálló igazgatási szervezettel rendelkezett. 1766-ban a kincstár által Óbuda birtoklásáért indított pert a Zichyek elvesztették, a település a Magyar Kamara fennhatósága alá került és az óbudai-visegrádi koronauradalom része lett. Óbuda ezzel kamarai mezővárosi rangot nyert el. A település ezen státusza gyakorlatilag 1849-ig megmaradt, annak ellenére, hogy 1840-ben Pest vármegyétől a „rendezett tanácsú mezőváros" címet kapta, amely lényegében csak bizonyos peres eljárásokban jelentett változást. A földesúri függés 1848-ban formailag megszűnt, bizonyos földesúri haszonvételek azonban (földtehermentesítés, hátralékos jobbágytartozások, szőlődézsma) egészen 1866-ig megmaradtak. A szabadságharc bukása után, 1849 őszén Óbuda elvesztette önállóságát és Buda külvárosa lett. 1861-ben a település visszanyerte korábbi önállóságát és egészen a városegyesítésig mint rendezett tanácsú város Pest-Pilis-Solt vármegye fennhatósága alá került. Városigazgatás Óbuda igazgatási szervezete 1848-ig egységes volt, itt nem alakult ki a budaihoz vagy a pestihez hasonló bonyolult hivatalszervezet. A város életét a tanács (Gericht, innerer Rat) irányította. A tanácsnak a XVIII. század közepétől kezdve rendszerint 12 tagja volt, a testület élén pedig a bíró állt. Mivel a település földesúri fennhatóság alatt állt, ezért ez a testület lényegében alsófokú közigazgatási és bíráskodási feladatokat látott el. Mellettük voltak még egyéb városi alkalmazottak: jegyző, adószedő, kisbírák stb. A tanács elsősorban hagyatéki- és árvaügyékkel,