Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

nossági Bizottmány, majd 1868-1873 között Illetőségi Bizottmány néven működött. A bizottság — mint a nevéből is következik — honosítási, állandó lakhatási és letelepedési jog engedélyezési ügyekkel foglalkozott. Iratanyaga bizottsági ülési jegyzőkönyvekből ( 185 l-l 873), valamint letelepedési jogért folyamodók felvételi könyvéből áll (1853-1860). A sorozással, avatással, felmentéssel, a hadkötelesek felkutatásával, a váltságdíj befizetéssel, vagyis általában a katonai ügyekkel kapcsolatos polgári közigazgatási teendőket 1852-1873 között a Népszámlálási Hivatal látta el. Iratai közül csak 1860—1873-ből származó iktatókönyvek, 1861-1870 közötti mutatókönyvek, és 1864-1870-ből való ún. szabdakönyv maradt fenn. A szabdakönyv a hivatal működését szabályozó rendeletek és utasítások másolati jegyzőkönyve. Az állítási lajstromokat a hivatal készítette a hadkötelezettekről. A sorozási jegyzőkönyvek (1852-1857) közlik a sorozott nevét, lakóhelyét, születési évét, foglalkozását és testi tulajdonságait. Az 1850-es évek elején hozták létre a Pest Városi Felszólamlási Bizottmányt. Ez a testület intézte a felmentéseket a katonakötelezettségek alól. A katonaság elhelyezéséről és ellátásáról a Pest Városi Katonaszállásolási Bizottság gondoskodott. Gyámügy, szegénygondozás A város gyámügyi és szegénygondozási tevékenységét részben a tanács mellett működő bizottságok, részben városi szakhivatal irányította. Az árvák ügyeinek intézése, az árvapénzek kezelése a város 1703. évi kiváltságlevele értelmében a tanács feladata volt. A tanácsüléseken döntöttek tehát az árvák minden ügyében, a tanács tartotta nyilván a polgárok árváit és az árvák vagyonát. A tanács által kiküldött bizottság vette fel a hagyatéki leltárakat, és vett részt az osztozkodásokon. 1740-ben az árvavagyon kezelésére megszervezték az árvaszámtartói állást, ebből az állásból fejlődött ki a Pest Városi Arvahivatal. 1740-től az árvaszámtartó feladata volt az árvák nevének és vagyonának bejegyzése a Waisenbuchba, az árvák vagyonának kezelése a hagyatéki leltár felvételétől kezdve az árvák nagykorúsításáig és az árvák gyámjainak az ellenőrzése. Az árvaügyek intézésében 1822-ben történt némi változás, az árvák dolgaira ügyelő bizottmány felállításával. A bizottmánynak azonban csak véleményező hatásköre volt, mindennemű döntés jogát a tanács fenntartotta magának.