Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

szeresen ülésezett. A tanácsülések rendjét több ízben is szabályozták. Ezek közül a legfontosabb az 1767. évi szabályozás volt, amely heti három ülést írt elő. Ezzel szemben a XIX. században már hetenként 5-6 tanácsülés is volt. Az ülésen először a beérkezett királyi rendeleteket, valamint a kormányszékek leiratait olvasták fel. Azután a bíró (később a polgármester) terjesztette elő ügyeit, majd a helyettes bíró (később a főbíró) a törvényszéki tárgyakat, s végül a tanács tagjai számoltak be az általuk elintézett kérdésekről. 1813-tól kezdve a bírósági ügyeket külön városi törvényszék intézte a főbíró elnöklete alatt. A tanács írásbeli ügyeit a városi kancelláriában intézték, a jegyző vezetésével. Itt őrizték és kezelték a tanács ügyviteli iratait, vezették a különféle nyilvántartásokat. 1786-ban megkezdték az iratok iktatását, az elintézett aktákat pedig a levéltárban lajstromozták, és beosztották a kialakult sorozatokba. 1814-ben az önálló városi törvényszék megalakulása miatt meg kellett szervezni az önálló törvényszéki levéltárat. A tanács — többé-kevésbé változatlan összetételben és hatáskörrel — egészen a városegyesítésig működött, helyzetében és jogállásában azonban lényeges változások következtek be. 1861. augusztus 30-án a közgyűlés a tanácsot és a megválasztott tisztviselőket együttesen, mint úgynevezett „teljes" tanácsot saját hatáskörével ruházta fel, november 21 -én azonban Koller Ferenc királyi biztos új tisztikait nevezett ki. 1867-ben azután ismét az 1848-as törvény szerint alakult a tanács jogállása. A tanácsi levéltár legfontosabb sorozatai már a XVIII. század legelején kialakultak, s e szerint lajstromozott a jegyző vagy valamelyik kancellista. 1752-től az egyik kancellistát Stadt-Rcgistratornak nevezték ki, 1755-1767 között azonban ezt az állást nem töltötték be. így nem csoda, hogy Szlávy Pál királyi biztos 1767-ben nagy rendetlenségben találta a levéltárat. Mayer Mihály Rókus kezdte meg a rendteremtést, majd hat évvel később, amikor őt kamarássá nevezték ki, munkáját Wittmesser Tóbiás folytatta. A Mayer-Wittmesser-féle regisztráció először a legfontosabb iratsorozat, az Intimata (rendeletek és felterjesztések) rendezésére és lajstromozására terjedt ki, majd sor került a Missiles (levelezések), a Relationes (jelentések), a Testamenta etInventaria (végrendeletek és hagyatéki leltárak) rendezésére és mutatózására is. Az 1780-as években ezek a munkák befejeződtek, és az 1788. november l-jén hivatalba lépő első pesti levéltárnok, Mészáros Ferenc József feladata már csak az volt, hogy folytassa a kialakított rendszert. Az igazgatási iratok levéltári elhelyezésének rendszerét 1848-ban megváltoztatták, ekkor öt tárgy szerint tagolt sorozatot állítottak fel. Ez a rendszer azonban csak két évig volt érvény-