Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

IX. Szociális gondoskodás és egészségügy

közegészségügyi infrastruktúrát (pl. köztisztaság, csatornázás, stb.) illető beruházási döntéseket is itt hozták. A Közkórházi Szakbizottság jegyzőkönyvei a századforduló időszakából maradtak lénn. Az 1886. és 1892/93. évi kolerajárványok idején működött Központi Járványbizottság jegyzőkönyvei a korabeli válságkezelési módszerekbe engednek bepillantást. Az 1920-1930-as évekből fennmaradt közegészségügyi szakbizottsági jegyzőkönyvek a korabeli infrastruktúra-fejlesztő tevékenységről szolgálnak adatokkal. A döntések előkészítése, valamint a törvényhatóság ellenőrzési és felügyeleti jogaiból következő hatósági ügyek intézése a tanácsi-polgármesteri VI., majd 1884-től az Elnöki B, 1900-tól pedig al (Közegészségügyi) Ügyosztályban összpontosult. A tiszti főorvos, mint a törvényhatóság közegészségügyi szakközege, és az egészségügyi személyzet szakfőnöke nem rendelkezett önálló hatósági jogkörrel, de a tanács, illetve a polgármester gyakorlatilag minden egészségügyi vonatkozású ügyben kikérte a Tiszti Főorvosi Hivatal szakvéleményét. Az ügyosztályi iratanyag 1873-tól 1926-ig, valamint 1945-től 1950-ig maradt fenn. Az 1927-1944 közötti ügyiratok megsemmisültek. A Tiszti Főorvosi Hivatal irataiból a város területén működött orvosok, állatorvosok és szülésznők nyilván tartókönyvei, a gyógyszertárak nyilvántartása, és a főváros közegészségügyi állapotáról készített jelentések (1890-től a Fővárosi Közlönyben is hozzáférhető) sorozata maradt meg. A tiszti főorvos, illetve a hivatal véleményező, javaslattevő munkájáról az ügyosztályi iratokból nyerhetünk képet. A fővárosban az elsőfokú közegészségügyi hatósági jogkör — az 1893:XXXIII. tc. értelmében — a kerületi elöljáróságokat illette meg. Az elöljáróságok felügyeletet gyakoroltak mindennemű építmény, ipartelep, üzlet felett egészségügyi szempontból, végrehajtották a járványellenes védekezéssel, himlőoltással kapcsolatos rendelkezéseket, felügyeltek a gyógyszertárakra, fürdőkre, rendelőkre, tanintézetekre. Ellenőrizték a dajkaságba adott gyermekek, az elmbetegek, vakok, süketek és nyomorékok tartását és ápolását. Nyilvántartották a kerületben lakó orvosokat, bábákat, gyógyszerészeket. E kiterjedt feladatkörben sokféle nyilvántartást kellett vezetniük, melyekből csak mutatóba maradt fenn néhány kötet (pl. haláleset-felvételi napló, koleranapló). A főváros által fenntartott kórházak közül a Szent István és a Szent Rókus Közkórháznak maiadtak fenn igazgató főorvosi iratai a két világháború közötti és az 1945 utáni évekből, a Szent János Közkórházból csupán szerény töredék került a levéltárba. Ezek az anyagok igen nagy arányban a kórházaknak megküldött ál-