Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

IX. Szociális gondoskodás és egészségügy

talán os jellegű közgyűlési és tanácsi-polgármesteri rendelkezéseket tartalmaznak. A kórházak működésének megismeréséhez nélkülözhetetlen a X. (Közegészségügyi) Ügyosztály, valamint a Közkórházak Központi Igazgatósága 1917-1947 évekből származó iratainak tanulmányozása is. A kórházban ápoltakra vonatkozóan csak a múlt századból származó jelentősebb nyilvántatások kerültek a levéltárba. A Szent Rókus Közkórház. betegeinek 1854-1884. évi főjegyzőkönyvei (Haupt Kranken Protokoll) évenként tartalmazzák a betegek nevét, korát, vallását, családi állapotát, születési helyét, foglalkozását, az ápolási díj összegét. Az 1853-tól 1873-ig terjedő betegfelvételi könyvek a íénti adatokon túl a kórházba felvettek utolsó lakhelyére, rokonaira vonatkozó rovatot is tartalmaznak. A Szent Rókus és a régi Szent János Közkórház egyes betegtörzskönyvei és felvételi könyvei a Számvevőség anyagában maradtak fenn. A nem fővárosi fenntartású kórházak közül az Irgalmasrend kórházának anyaga jelentékeny. Legrégibb darabja egy 1742-1780 között vezetett Toclen-Protokoll. 1815től az 1930-as évek végéig terjednek a többé-kevésbé folyamatos sorozatban fennmaradt beteg- és halálozási nyilvántartások. A halottak jegyzőkönyvei tartalmazzák a kórházban elhunyt nevét, születési helyét, lakóhelyét, foglalkozását, betegségét, a halálok megjelölését. Az egyéb egészségügyi intézmények közül a Székesfőváros Bakteriológiai Intézetének 1892-től 1949-ig őrződtek meg iratai, melyek alapján az intézmény történetejói nyomon követhető. A Székesfőváros Fertőtlenítő Intézete által ránk hagyott 1892-1949 közötti tértőtlenítési főkönyvek a korabeli lakásviszonyokra vonatkozóan is szolgálnak adalékokkal, mivel tartalmazzák a fertőtlenített lakások adatait és a fertőtlenített tárgyak megnevezését is. A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület 1890-től folyamatosan fennmaradt esetnaplói napról-napra újra kezdődő folyószámok rendjében rögzítik az esetek bejelentésének idejét, az eset helyszínét, a beteg vagy sérült nevét, korát, lakását, állapotát, kórisméjét. Ez a forrásegyüttes akár egy-egy politikai tüntetés, fegyveres összetűzés sérültjeinek megállapítására is módot nyújt. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete házassági tanácsadó törzskönyvei a kötelező házasság előtti tanácsadás bevezetésétől, 1941-től 1948-ig 1-21900-ig terjedő folyamatos számrendben tartalmazzák a megvizsgáltak adatait. A Magyar Állami Hadigondozó Gyógyintézet 1945-1950 közötti törzslapjai évenként és ábécé-rendben tartalmazzák a gondozottakra vonatkozó adatokat. A Budapesti Tüdőbeteggondozó Intézetek Központi Igazgatósága iratai 1945-től 1977-ig terjednek. Megemlíthető még a Bu-