Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

IX. Szociális gondoskodás és egészségügy

okokból állami gondozásra szoruló gyermekek elhagyottá nyilvánítását az illetékes kerületi elöljáróság intézte az Árvaszék nevében. Az Árvaszék javító nevelést rendelhetett el 15 éven aluliak esetében. Ha a fiatalkorú ennél idősebb volt, az Árvaszék javaslatára az Igazságügyminisztérium határozott. AzÁrvaszék ügyvitelét külön árvaszéki iktatóhivatal bonyolította le. Az ügyeket iktató- és mutatókönyvekben tartották nyilván, az iratokat évente újrakezdődő folyószámrendszerben iktatták, majd elintézés után az irattári szám alatt irattározták. Az összefüggő ügyek aktáit több éven át összekapcsolták, majd az első iktatószámon irattározták. 1903 után változtattak a rendszeren, alszámos iktatást vezettek be, a több éven át folyó ügyek iratait a legutolsó évi iktatószám szerint rakták le. Az iratanyagot az Árvaszék még működése idején több alkalommal átselejteztc. Az árvaszéki irattár a második világháborúban kiégett, ekkor a két világháború közötti korszakból 11 év teljes anyaga semmisült meg. A korabeli segédletek hiánya nehezítette a tudományos kutatást, ezért a levéltár évenkénti betűrend szerint rendezte át az 1873-1944 közötti általános iratokat. Az anyaghoz név szerinti mutatócédulák készültek. Az 1945-1950 között kelt iratok a korabeli betűrendes iktatók használatával kutathatók. A nagymérvű iratpusztulás ellenére is hatalmas terjedelmű iratanyagból a dualizmus korában keletkezett iratok forrásértéke a legjelentősebb. Az egykori selejtezők a kisebb vagyoni értékű ügyek iratait vélték feleslegesnek megtartani. Töredékek maradtak meg az Árvaszék elnökének irataiból, gyámpénztári jelentésekből és a vagyontalan gyámoltak felügyeleti irataiból. A gyámbizottmányi-árvaszéki ülésjegyzőkönyvekből az 1873-1911., valamint az 1922. évi kötetek maradtak lenn. Az egészségügy forrásai A fővárosban működött egészségügyi intézmények iratai ugyancsak töredékesen kerültek a levéltárba, ugyanakkor a közigazgatási iratanyag az egészségügy történetének is információgazdag forrását képezi. A főváros törvényhatósága egészségügyi hatóságként és intézmények fenntartójaként egyaránt nagy mennyiségű iratot hagyott ránk. A letelepedni szándékozó orvosok és szülésznők okleveleit a törvényhatósági közgyűlésen kellett kihirdetni. A közgyűlés döntött az intézmények létesítéséről, fejlesztéséről, költségvetési és státusz-ügyeiről, valamint a tágabb értelemben vett