Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

sen fennmaradt iratanyagai főleg a városi hivataloknak és a polgárságnak a kormányzati szervekhez (a Helytartótanácshoz, majd cs. kir. kerületi főispánhoz) fűződő kapcsolatait, a korabeli várospolitika alakulását mutatják be érzékletesen. A város fő irányító hivatala a tanács volt. Ez a testület az 1703. évi kiváltságlevél és az azt követő kiegészítő rendelkezések alapján igazgatta a város életét. (A magisztrátus korábbi irataiból úgy tűnik, hogy a város felszabadítása után egy ideig csak a kamarai utasítások végrehajtása volt a testület feladata.) Arról azonban, hogy hogyan is működött a tanács, igen nehéz pontosabb képet alkotnunk. Eredeti regisztratúrák a városi archívum 1776-os reformjáig nem voltak, a fennmaradt iratanyag XVIII. századi része segédletek hiányában csak laponként átnézve vizsgálható, így a tanács munkájára csak következtetni tudunk. Az anyagnak ez a része tükrözi talán leginkább a város kettős jogállását, a városi hivatal és a Helytartótanács együttes jelenlétét. A levéltár iratanyagát Pscherer András levéltárnok vezetésével átrendezték aszerint, hogy hol keletkeztek az akták. így külön sorozatokat hoztak létre azokból a királyi kancelláriai, kamarai, helytartótanácsi stb. iratokból, amelyek a város keretei között el nem intézhető, a felettes hatóságok döntésére váró ügyekről készültek. A felettes hatóságok közül a Királyi Kancellária főként országos ügyekben járt el — így pl. az adókivetések és mentesítések, katonai ellátások, nagyobb polgárhagyatékok kérdéseiben —, míg a Magyar Kamara a városi gazdálkodás és a haszonvételek felügyeletét látta el. Az iratsorozatok egyik legfeltártabb, ezért legismertebb része a helytartótanácsi iratanyag. A lakossági panaszok (főként céh- és más iparügyekben), a szegénygondozás, a katonai beszállásolás, az egészség- és oktatásügy felügyelete tartozott a Helytartótanácshoz, amely tehát a legtágabb értelemben szervezte a város életét. Az anyag egy jelentős része az iparosok céhfelvételi ügyeiről szól. A céhekbe tömörült iparosok ugyanis saját érdekük védelmében igyekeztek megakadályozni, hogy új mesterekkel bővüljön a szakma. Ezért gyakran a korábbi bizonyítványokat hiányosnak mondva, vagy más ürüggyel utasították el az új mesterek felvételi kérelmét. Ilyenkor azután a városi tanács, vagy annak közvetítésével a Helytartótanács rendeletben (leiratban) teremtett rendet, kötelezte a céhet a felvételre, azaz az iparengedély kiadására. (1813 után az ilyen vitás esetekben a tanács is adhatott működési engedélyt.) A XVII-XVIII. században a városnál keletkezett, illetve lezárt céhes iratok külön gyűjteményt képeznek (acta caehalia).