Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

A tanács iratanyagának túlnyomó része mégiscsak a testület saját hatáskörében keletkezett. A XVII-XVIII. századi tanácsi iratok sokrétűek és szerteágazóak, hiszen ez a hivatal irányította mindazt a területét a városi életnek, amelyet a korszak során ,,irányítandónak" véltek a felettes hatóságok. A íéladatok megosztásának egyik módját jelentette a külvárosok területén létrehozott albíróságok (korábbi nevükön fertálybíróságok) rendszere. Ezek — élükön a bíróval — 4-4 esküdttel a XVIII. század végétől intézték a városrész területén felmerült kisebb igazgatási és bíráskodási ügyeket. Ilyen albíróság működött valamennyi külvárosban, sőt a Tabánban külön albírósága volt a katolikus és a görögkeleti községnek. Irataikról sajnos nem tudunk, valószínűleg leginkább szóbeli bejelentések alapján járhattak el, jegyzőkönyveik közül is csak a Krisztinavárosi Albíróság 1820-1848 közötti kötete és a tabáni testület 1844. évi füzete maradt fenn. A város lakosai Már az egészen korai időkben is a városi magisztrátus feladatai közé tartozott a lakosság teljes, vagy valamilyen megadott szempont (pl. felekezet vagy foglalkozás) szerinti összeírása. Az 1803-ban elrendelt, az ún. nemtelenek (nem nemesek, animarum ignobilium) teljes körét érintő összeírás azonban különbözött a korábbiaktól, és a maga módján a népszámlálások előzményének tekinthető. Ekkor valamennyi, nem nemesi státuszú lakosról háztartásonként rögzítették a legfontosabb adatokat: név, foglalkozás és „családi jogállás", a vallás, valamint a helybenlakás ténye, továbbá a férfiak esetében még az életkor is. Miután az összeírás háztartásonként készült, nemcsak a gyermekeket, hanem a cselédeket és a szolgálókat is feltüntették. A háztartáshoz tartozónak tekintették a távol inaskodókat, a tanulókat, valamint a katonákat is. Ezután egészen 1830-ig készítettek hasonló összeírásokat, de ezek forrásértéke az első évek után igencsak csökkent: javarészt csak a változásokat vezették át, később egyszerűen átmásolták az összeírást, így az abban felvett adatok pontossága megkérdőjelezhető. (Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt a technikát alkalmazták a később ismertetendő adóösszeírásoknál is. Ha az adóról volt szó, a polgár megtel leb bezhette a hivatal téves adókivetését, ezért az összeírás sokkal pontosabb volt. A népösszeírásoknál azonban a polgárságot hibák a legkevésbé sem érdekelték.) Ugyancsak a tanács végezte el Budán az 1828. évi országos összeírást. Ezek után természetes, hogy a második (valójában első végrehajtott) magyarországi népszámlálást is a tanács bonyolította le 1857-ben, s sze-