Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VIII. Gazdasági élet, ipar, kereskedelem, közlekedés

8. jegyzet: változások a cég működésében (név, telephely, cím, cégvezető; csődnyitás, a csődeljárás száma, eredménye stb.). A cégjegyzékbe történt bejegyzések megjelentek a Központi Értesítő c. közlönyben is, melyet a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter adott ki. Míg az egyes törvényszékeknél vezetett cégjegyzék csak a törvényszék területén működő cégek adatait tartalmazza, addig a Központi Értesítő az összes magyarországi bejegyzett cégét —1918-ig az erdélyiekét is—, sőt az I. világháborúig a horvát-szlavónországi cégekét is. A Központi Értesítő 1918 után csak a trianoni Magyarország területén működő cégek adatait tartalmazta, majd a visszacsatolt területeken működőkét is, végül 1945-től 1948-ig, az államosításokig a jelenlegi országhatárokon belül működött és bejegyzett cégekét. 1948 decemberéig a fővárosi cégbíróságon az egyéni cégbejegyzések száma kb. 45 000 volt (100 kötetben), a társascégek száma 32 000 körül mozgott (315 kötetben). A kir. törvényszékek mint cégbíróságok őrizték még a cégek által beküldött iratokat, így az évek hosszú során át kialakult a cégbíróság irattára. A cégek azonban nem tetszésük szerinti iratokat helyeztek el a cégbíróságokon, hanem csak a törvények és miniszteri rendeletek által előírtakat. Egyéni cég tulajdonosa volt az a kereskedő, aki üzletét egyedül folytatta. A cég nevét legalább a saját vezetéknevével kellett jegyeznie (a keresztnév használata nem volt kötelező). Olyan betoldást a névhasználatba, amely társas jogviszonyt sejtetett volna, nem tehetett, de az üzlet közelebbi megjelölésére utaló toldással élhetett: pl. Kis Gyula fűszerkereskedő; Kovács gyarmatáru-kereskedő. Egyéni céget létrehozhattak az állam, a főváros, a törvényhatóságok, egyletek és társulatok is. A tulajdonos köteles volt a cégbejegyzés iránti kérelmét írásban benyújtani és csatolni mellé a hitelesített aláírását, ellenkező esetben a cégbíróságon személyesen írt alá. A bejegyzést műveltségi feltételekhez — pl. írni-olvasni tudáshoz — nem kötötték. Az írásbeli beadványnak tartalmaznia kellett a kérelmező cégalakítási kérelmét, a tulajdonos vezeték- és utónevét, polgári állását, foglalkozását, lakóhelyét, üzlettelepét és annak címét, a pontos cégszöveget, ahiteles(ített) aláírást, valamint mellékelni kellett az iparigazolványt vagy az iparengedélyt. Ezek az iratok alkották az úgynevezett cégiratokat. Az egyéni cég megszűnt akkor, ha a cégbirtokos meghalt, csőd alá került, felhagyott üzemével, vagy azt átruházta másra. A tulajdonos halála esetén az örökösök tartoztak a cég megszűnését bejelenteni. Csőd esetén a cégbíróság a csődeljárást és