Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)
Gárdonyi Albert és Budó Jusztin főlevéltárossága
okmányok nyilvántartása szinte teljesen kitöltötte annak a levéltárosnak a munkaidejét, aki ezeken felül még a főlevéltáros helyettesítésével is meg volt bízva. Az anyakönyvi másodpéldányokba vezetendő utólagos bejegyzések az egész korszakban jellegzetes részét alkották a levéltár tevékenységének. A munkát 2—4 levéltári tisztviselő végezte, munkaidőn túli megbízások alapján, szintén a levéltáros irányításával. Selejtezés Miután a levéltárat átköltöztették a Központi Városházára, a Toldy-korszak vége felé szembe kellett nézni a további helybiztosítás kérdésével. 97 Ez — nem lévén más járható út — elkerülhetetlenné tette a már korábban is felvetett selejtezési munkálatok tényleges megindítását, 1914-ben kísérleti jelleggel, majd 1917-től állandósult feladatkörként. Gárdonyi az Országos Levéltár 1912-ben megküldött útmutatásai alapján csupán a legnagyobb aktatermelőnek számító Katonai és Illetőségi Ügyosztály iratait javasolta megritkítani. A tanács azonban pénzügyminisztériumi jóváhagyással kiselejteztette az adó- és illetékügyi iratanyag mintegy 95%-át is, amivel jóvátehetetlen kárt okozott a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatásoknak. A két háború között is jelentős munkaerőt kötöttek le a selejtezések. A levéltár nagy súlyt fektetett erre a munkára, amelynek eredményeként a negyvenes évek közepéig összességében mintegy 3700 csomónyi, döntően katonai és illetőségi ügyosztályi iratanyagot semmisítettek meg. A történelem keserű iróniája, hogy mind a selejtezésből visszamaradt iratcsoport, mind az oly nagy gonddal kezelt páncélszobai okmánytár az ostrom napjaiban elpusztult. 98 Kutatószolgálat A levéltári hivatal kutatóforgalmát jelentős mértékben korlátozta az a körülmény, hogy a Szolgálati Utasítás ,,ma97 Jelentések 1904. 358. p. 98 Kovács, 1942-44. 66-85. pp.