Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Toldy László főlevéltárnoksága

(is) végző szakhivatal — gyakorlatilag elintézettnek tekintette a levéltár ügyét. A központi igazgatás 1911-ben történt átszervezéséig jelentősebb kezdeményezésekre nem került sor. Mivel a tanács Toldy Lászlónak a levéltár részletes munkaprogramjáról készített javaslatát egyszerűen elfektette, s a szabályrendelet által megállapított szűkös kereten felül csupán ideiglenes hivatalnoki állások betöltését engedélyezte, a levéltári szakhivatal tényleges tevékenysége a főlevéltárnok 1911-ben történt nyugalomba vonulásáig nem sokat módosult.

72 A napi feladatok java részét most is — igaz, csökkent mértékben — az iratszerelések, reponálások, rövid úti ügyintézés, az anyakönyvi bejegyzések vezetése, okmánytári ügyintézés és hasonlók képezték. A levéltár a nyolcvanas évek elejétől fogva három alapvető Levéltári forráscsoportot adott ki. Ezzel kívánt eleget tenni a szabály- kiadványtevékenység rendeletben megszabott kötelezettségének, amely szerint biztosítania kell a közérdekű iratokba való betekintést. 1883-ban indult a fővárosi alapítványok okleveleinek kiadása. 1905-ig hét kötetben gyűjtötték össze a főváros kezelésében lévő vagy a törvényhatóság által létrehozott alapítványok alapító okiratait. A törvényhatósági bizottság az 1885-ös költségvetés tárgyalásakor döntött úgy, hogy attól kezdve évenként nyomtatásban kiadja a közgyűlési jegyzőkönyveket. A sajtó alá rendezés munkáját szintén a levéltár végezte, s 1898-ban elhatározták, hogy kiadják az 1895 előtti jegyzőkönyveket is. Ezt azonban csak később és töredékesen tudták megvalósítani, a munkát a már nyugdíjas Toldy Lászlóra bízva. A háborús szűkösség azonban megakasztotta a munkát, s végül is csak az 1882-84 közötti évek jegyzőkönyvei láttak napvilágot nyomtatásban, 1915-1916-ban.

73 72 BFL IV. 1418. a. 1. doboz. Gárdonyi Albert főlevéltáros „Pro memóriám!" című feljegyzése, 1934. augusztus 13.