Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Az egyesített főváros levéltára a tudományos követelmények jelentkezésének időszakáig

Az egyesített főváros levéltára a tudományos követelmények jelentkezésének időszakáig A budai és pesti városi levéltárak rendezését célzó fenti törekvések a városegyesítés nyomán nem kerültek le a napirendről, hanem nagyrészt beépültek az új, egyesített levéltár működési szabályzataiba. Az egyesítési törvény (1872:XXXVI. te), akárcsak az Az egyesítési 1848-as városi törvény (1848:XXIIL te), csupán a levéltár törvény vezetőjéről rendelkezett. Kimondta, hogy a főlevéltárnok fő- rendelkezései városi főtisztviselő, vagyis a törvényhatósági bizottság szavazati joggal rendelkező tagja. Igen jelentős pontja volt a törvénynek, hogy a főlevéltárnokot — a statisztikai hivatal igazgatójával egyetemben — nem hat évre választották, mint a többi főtisztviselőt, hanem élethossziglan.

32 A törvényhozók nyilván a korábbi időszak eltérő gyakorlatából vonták le azt a tanulságot, hogy a városnak közvetlen érdeke fűződik e két főtisztviselő személyének állandóságához. A törvény az egyesített levéltár szervezési kérdéseit is — a többi hivatalhoz hasonlóan — a három város küldötteiből erre a célra alakult úgynevezett 34-es bizottságra bízta. A bizottság — illetve annak II. számú albizottsága — által kidolgozott tervezetet hagyta azután jóvá a három város közös közgyűlésének plénuma.

33 Ezek a fórumok szinte változtatás nélkül fogadták el azt az első fogalmazványt, amely néhány ponton a budai főlevéltárnok korábbi javaslataival mutat közeli rokonságot.

34 32 1848:XXIII. te, 15. §; 1872:XXXVI. tc. 106. §. 33 Buda, Pest és Óbuda képviselőtestülete által tartott közös közgyűlés jegyzőkönyve. 1873. április 8. In: Okmányok, 1913. 361-362., 436-438. pp. 34 BFL IV. 1314. Budapest Főváros törvényhatóságának szervezete. 1873.