Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)
Az ostromtól a levéltár államosításáig
A levéltárnak a háborús esztendők alatti és utáni megpró- Állásfoglalások báltatásai mindenek előtt az iratanyag biztonságos őrzésével a levéltári törvény és az elhelyezés körülményeivel összefüggő feladatokat állí- tervezetéről tották előtérbe. Nem hagyhatták azonban figyelmen kívül a hivatal szervezeti és ügyviteli kérdéseit eldöntő szabályozás ügyét sem. Az új székesfővárosi szervezési szabályrendelet (amelyet csupán 1944 elején hagyott jóvá a kormány) levéltárra vonatkozó fejezete ugyanis — természetesen polgármesteri jóváhagyás mellett — a levéltárra bízta a részletes ügyviteli szabályzat elkészítését. Erre azonban, mint már utaltunk rá, a bekövetkezett háborús események miatt nem kerülhetett sor. Mivel időközben a kormányzat elkészítette és benyújtotta a levéltári törvény tervezetét, az új ügyviteli szabályzat összeállításával a levéltárnak feltétlenül meg kellett várnia a törvénycikk kihirdetését. így csak 1948-ra készülhetett el a levéltár új ügyviteli szabályzata, amely azonban már mind az új törvény, mind a szintén korszerűnek számító korábbi szabályrendelet rendelkezéseit is magában foglalta. Az 1947-es levéltári törvény első tervezetei — mint az közismert —- még 1945 előtt készültek, s a főváros levéltára több ízben is alkalmat talált arra, hogy kinyilvánítsa az állami felügyelet és az autonómia kérdéseit érintő álláspontját. így 1935-ben például, amikor a Sopron vármegyei törvényhatósági bizottság a levéltári értékek védelméről hozott határozatában szükségesnek nyilvánította a levéltárügy törvényi rendezését, a székesfőváros főlevéltárosa a polgármesterhez intézett beadványában sietett tudatosítani, hogy a törvényhatósági levéltárak állami érdekkörbe vonása, esetleges „államosítása" elképzelhetetlen magának a közigazgatásnak az előzetes államosítása nélkül. A törvényhatósági levéltári anyag ugyanis — mint fogalmazott — elsődlegesen nem afféle „kultúrtörténeti gyűjtemény", hanem ,,az illető törvényhatóság legsajátabb, legszorosabb és legszervesebb tartozék,
