Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Az ostromtól a levéltár államosításáig

Városházi Noha a XIII. ügyosztály által végeztetett újjáépítés során, ellenszenv a figyelemmel a raktári célokra, a keresztszárny épületszerkelevéltárral szemben zete különleges megerősítést nyert, az építtető az építés során eltért eredeti szándékától. így 1948 nyarára nem raktárhelyiségeket, hanem munkaszobákat alakítottak ki. A levéltárat ezzel kész tények elé állították, s a továbbiakban már értelmetlenné vált az esetleges instanciázás.

116 A városvezetés részéről megmutatkozó érdektelenséget és közömbösséget jelzi, hogy az illetékes kommunista alpolgármester a levéltárról egyszer állítólag így nyilatkozott: ,,...ott rohadjon a levéltár, ahol van".

ul Ha az intézménnyel szembeni fenntartások és ellenszenv okait kutatjuk, lehetséges magyarázatként kínálkozik a részben már 1945-tel kezdődően megváltozott személyi összetételű új városvezetés ellenérzése a háború éveiben is szolgálatot teljesített, régi vágású, magas képzettségű levéltári tisztikarral s a régi világ levegőjét hordozó intézménnyel szemben. Különösen nehezteltek a Városháza új urai Kovács Lajos főlevéltárosra, akit — szerencsétlenségére — a Sztójaykormány alatt véglegesítettek. Bár az ostrom utáni kezdeti években a régi gárda valamennyire még meg tudott húzódni Kővágó polgármester „védőszárnyai alatt", a Bognár Józseffel beköszöntött „fordulat éve" óhatatlanul jelentős személycseréket eredményezett a levéltári hivatalban is. így 1948 őszén elbocsátották a főváros szolgálatából Kovács Lajost, „jutalmul" a levéltári anyag nagy részének megmentéséért. Ám ugyanez a sors várt 1949 tavaszán többek között Bánrévy György hivatalvezető-helyettesre is, akit — az 1923-ban különben egyszer már elbocsátott (!) s — a magyar levéltárügy történetében figyelemre méltó szerepet játszott Niklay Péterrel együtt menesztettek. 116 BFL XXI. 516. 36. tétel. 700/1948. október 4. kelt lev. sz. 117 Szekeres, BFL 51. p.