Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)
Felhő Ibolya, Trócsányi Zsolt: Szerkesztői előszó
A megyei közgyűlés a megyei önkormányzat legfontosabb szerve volt, amely — Degré Alajos megállapítása szerint 6 — éppen a török időkben, a nehéz, sőt veszélyes közlekedési viszonyok közt, a központi kormányzat viszonylagos gyengesége idején töltött be igen fontos szerepet. Itt szereztek értesüléseket és formáltak véleményt a megye nemesei az országos ügyekben. Itt választották meg és látták el utasítással az országgyűlésre vagy egyéb, fontos ügyekben összehívott tanácskozásokra küldött követeket és itt történt a megyei tisztségviselők megválasztása is. A gyűlésen elvileg résztvett minden igazolt nemes, akinek neve a megyebeli nemesek lajstromában szerepelt. A gyakorlatban azonban a mágnások és egyéb nagybirtokosok általában nem jelentek meg személyesen, hanem követeiket - rendszerint uradalmi tisztviselőjüket - küldték el, megbízólevéllel és utasítással. A városokban lakó nemesek, meg az egytelkes (taksás, bocskoros) nemesek többen közösen küldtek követet; az utóbbiak egy-egy faluból rendszerint egy-két személyt. (Sopron megyében résztvettek a közgyűlésen az egyházi méltóságok és Sopron, Ruszt, Kismarton szabad királyi városok küldöttei is.) Az évenkénti közgyűlések száma a felmerülő szükségletektől függött. Ha adó, várerődítési munka, katonai beszállásolás, fuvarozás, országgyűlési követküldés dolgában, vagy más fontos ügyben kellett dönteni, hirtelen is összehívták, máskor hosszabb ideig nem. így előfordult, hogy egyik évben 3—5, másikban 7-8 közgyűlést hívott össze az alispán. 1710 után rendszeresen 8—10 közgyűlés volt. A közgyűléseken (generalis congregatio) kívül a megyék részgyűléseket (particularis congregatio) is tartottak, melyeken a megyei központi tisztikar tagjain és a járási szolgabírákon kívül csak egy-egy vidék nemesei, vagy a nagyobb uradalmak küldöttei és a helybeli tekintélyesebb nemesek vettek részt. A közgyűlés és a rész- vagy kisgyűlés hatásköre nem különült el élesen; mégis a nagyobb fontosságú ügyekben — országgyűlési követek, megyei tisztségviselők választása, követutasítások elkészítése, adókivetés, nemességigazolás, jogszabályalkotás stb. - rendszerint a közgyűlés döntött. A perekkel kapcsolatban más fórumokkal folytatott levelezéssel a közgyűlés és a részgyűlés egyaránt foglalkozott. Magát a peres eljárást a megyei ítélőszék (sedria) folytatta le. A köz- és részgyűlések, meg az ítélőszékek gyűléseiről készült feljegyzések a 16—17. században felváltva követik egymást a megyei jegyzőkönyvkötetekben. A jegyzőkönyveket a 17. században még maguk a megyei jegyzők (nótáriusok) írták és ekkor már ők, nem pedig az évenként változó alispánok őrizték. A legrégibb fennmaradt megyei jegyzőkönyv Zólyom megye 1500. évi jegyzőkönyve. Szatmár megye jegyzőkönyvei 1519-től vannak meg, sok megyéé pedig a 16. század közepétől kezdve. 7 A jegyzőkönyveket általában a hivatalos latin nyelven írták, de nem ritkák bennük a magyar nyelvű bejegyzések sem, főként a nádorhoz intézett feliratok, jelentések, a szomszéd megyékhez küldött megkeresések esetében. A jegyzőkönyvekben a nótáriusok a gyűlés napi dátumán kívül a helyet is megjelölték, ahol azt tartották (A 17. században többnyire még nem mindig ugyanazon helységben tartották a megyegyűléseket.). Feljegyezték az elnöklő alispán nevét és szó szerint vagy kivonatosan a megyéhez felsőbb 8
