Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Felhő Ibolya, Trócsányi Zsolt: Szerkesztői előszó

helyről érkezett (királyi, kancelláriai, kamarai, nádori stb.) rendeleteket és egyéb leveleket, valamint az ezekre hozott határozatokat. Ez különösen értékessé teszi a kutatás számára a jegyzőkönyveket, mert a beérkező iratok általában nem maradtak fenn hiánytalanul a közgyűlési iratok közt és többnyire a fennmaradtakra sincs rávezetve a gyűlésen hozott döntés, a megye által tett intézkedés. A megyei jegyzőkönyvek kevés kivételtől eltekintve mutatókkal vannak ellátva. A mutatók készítése a 18. században kezdődött. Biharban 1725-ben, liptóban 1735-ben, a többi megyében Mária Terézia és II. József idején, illetve a 19. század első évtizedeiben ment végbe a mutatózás. A jegyzőkönyvekhez szorosan kapcsolódó közgyűlési iratokra is érdemes a kutatást kiterjeszteni. A jegyzőkönyvek és iratok együttesen, egymást kiegészítve adnak képet a korszak eseményeiről, a két vagy olykor három tűz közé szorult, többfelé adózó, török, tatár, császári, kuruc hadak által sanyargatott területek lakosságának küzdelmes, nehéz életéről.

8 A közgyűlési iratok tartalmilag nagyrészt hasonló körben mozognak az egyes megyéknél, hiszen a megyék helyzetét lényegileg ugyanazok a tényezők — a hadiesemények, az adózás, a katonaság ellátásának rendszere, a Habsburg kormányzatnak az újszerzeményi területekkel kapcsolatos magatartása — szabták meg. Ezért ismertetésüket igyekeztünk rövidre fogni. Egyedül Borsod megye esetében tettünk kivételt; a közgyűlési iratok ott található részletes leírása egyúttal a többi megye közgyűlési iratainak jellegére nézve is útmutatást ad. A 23 levéltári intézmény levéltári ismertetője után a korszak jellemzéséül a feldolgozott forrásanyagból kiválasztott néhány irat szövegét adjuk közre. A kötet használatának megkönnyítését szolgálja a tárgyalt korszak főbb világi és egyházi tisztségeinek viselőiről készített kimutatás, az intézmény-, a hely- és személynév mutató, a kronológiai áttekintés, a közölt iratok és képek jegyzéke. Célszerűnek láttuk külön tájékoztatást adni arról, hogy az egyes megyék és városok levéltárainak ismertetőit mely levéltári intézmény anyagában találja az olvasó. Reméljük, hogy kötetünk — egyenetlenségei, hiányosságai ellenére is — szolgálatot tehet a felszabadító háború korszakára vonatkozó kutatásoknak és szerencsés esetben kétirányú mozgást indíthat meg: egyrészt ráébreszti a helytörténetírás főként helyi levéltári forrásokból merítő művelőit a Magyar Országos Levéltárban őrzött hatalmas forrásanyag gazdagságára, nélkülözhetetlenségére, másrészt meggyőzi a nagyobb, átfogóbb kép kialakítására törekvő kutatókat arról, hogy a helyi források is tartogathatnak számukra felhasználásra érdemes anyagot. Végezetül köszönetet mondunk mindazoknak, akik a 300. évforduló tiszteletére szánt művek között e kötet létrejöttéért is sok gondot, törődést vállaltak, mindenekelőtt Ságvári Ágnesnek, Budapest Főváros Levéltára volt főigazgatójának, akitől az alapkon9