Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Szakály Ferenc: Történeti bevezető

központi bevételekből fizették, addig most a hadszíntér lakosságának kellett elszállásolnia és élelmeznie-ellátnia több tízezer katonát. Ugyanakkor a hadi tisztviselők továbbra sem tudtak rendet tartani, ami oda vezetett, hogy a beszállásolt és ellátott katonaság éppúgy fosztogatta környezetét, mint korábban a valóban fizetetlen és ellátatlan végvári katonák. Nem csoda hát, hogy a rövid hallgatás után ismét megszólalt alkalmi költők leginkább a szoldateszka vascsizmája alatt nyögő ország megaláztatásait és keserveit foglalták döcögős versezetekbe.

42 Mint az ismertetőkben is számtalanszor olvasható, a katonák és az őket kényszerből „vendégül" látó parasztok közt mindennaposak voltak a nemegyszer véres verekedésig vagy éppen emberölésig fajuló összetűzések. Bár Borsod megyében (Közgy. jkv.) — s nyilván másutt is megesett —, hogy parasztok katonákat ütöttek agyon, nem lehet kétséges, hogy ezekben az összecsapásokban általában a katonák „győzedelmeskedtek". Mint ahogy a beszállásolások és az azt követő elszámolások vitás kérdéseiben a vármegyék is rendre-sorra alulmaradtak a katonai szervekkel szemben. (Szabolcs és Szatmár vármegye tisztikarának kétségbeesett erőfeszítéseiről, hogy a beszállásolási pénzt előteremtse, részletesen olvashatunk a forrásokban.) Kecskemét és Debrecen példája azonban azt látszik bizonyítani, hogy a magyarországi népességet és anyagi javait akkor fenyegette a legnagyobb veszély, amikor a teherviselés normái még nem szilárdultak meg. Kecskemét — jóllehet formailag még a török hódoltsághoz tartozott — 1685. október 18. és 1686. április 23-a között nem kevesebb mint 199 570 forint értékű élelmiszert, élőállatot és készpénzt adott a Mercy és Heissler vezetésével rátelepedett császári hadtestnek (Kecskemét v. lt. Dézsmairatok, Adólajstromok). Ezen túlmenően Darvas János Pest—Pilis—Solt vármegye szolgabírája — Heves—Külső—Szolnok vármegye példájára hivatkozva, amely Gyöngyössel, Poroszlóval és Mezőtúrral fizettette ki az egész megye kéthavi kvártélypénzét (17 660 forint) - felszólította Kecskemétet és Nagykőröst, hogy hasonló okból 14 850 forintot fizessen, mivel a távolabb fekvő helységeket nem lehet elérni. (Kecskemét v. lt. Körlevelek jkv.). Mindezt amellett, hogy miközben természetesen le kellett rónia a magyar részre való földesúri, vármegyei adót, a váci püspöknek a tizedet, s korábbi terheihez képest rengeteget fizetett a törököknek is. Antonio Caraffa 1685 őszén havi 80 000 — azaz: az egész télre 480 000 — forintot követelt Debrecentől, s amikor a város nem volt képes rendszeresen fizetni, 1686 legelején katonai végrehajtást rendelt el, amelynek tizennégy debreceni polgár élete és a városbeliek 150—200 000 forintnyi java esett áldozatul.

43 A következő két esztendőben (1686/1687 és 1687/1688) Kecskemét — nem számítva most a hadbiztos által jogtalanul kicsikart 15 600 forintot - 63 852 (Kecskemét v. lt. Adólajstromok), Debrecen pedig 169 243 forinttal járult hozzá a hadsereg ellátásához, holott eközben adózgatott török része is: Kecskemét a székesfehérvári és az egri (Kecskemét v. lt. Körlevelek jkv. Adólajstromok), Debrecen pedig a váradi pasának. Mivel a biztonságosabb helyen fekvő, a korábbi századokban lényegesen kevesebbet zaklatott Sopron 1683 és 1690 között „mindössze" 131 898 forint kvártélypénzzel számolt el (Sopron v. Tanácsi iratok), úgy tűnik, az újszerzeményi terület települései messze jobban meg voltak terhelve, mint az ország más részei. Meglepetésre azt tapasztaljuk, hogy legalább 20