Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Bács-Kiskun megyei Levéltár / Bálint Béláné Mikes Katalin

BÁCS-KISKUN MEGYEI LEVÉLTÁR 6001 Kecskemét, Kossuth tér 1. 6100 Kiskunfélegyháza, Városi Tanácsház A levéltár gyűjtőköre az 1950-ben Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye déli részéből és Bács-Bodrog vármegye Magyarországhoz tartozó három járásából létesített Bács-Kiskun megye területére terjed ki. A török elleni felszabadító háborúk időszakában a mai Bács-Kiskun megye területén keletkezett megyei iratok ezért a Pest megyei levéltárban és a Szolnok megyei Levéltárban, illetve a jugoszláviai Sremski Karlovci-ban találhatók. A BácsKiskun megyei Levéltár őriz azonban több olyan városi és községi levéltárat, valamint gyűjteményt, amelyeknek iratai a tárgyalt korszakra is kiterjednek. Mindezek között forrásértékét és mennyiségét tekintve Kecskemét város levéltára áll az első helyen. KECSKEMÉT VÁROS LEVÉLTÁRA Kecskemét város levéltárát először a 18. század második felében említik. 1944-ben mentési célból a legértékesebb iratokat Koháryszentlőrincre szállították, s ott elpusztult majdnem az összes városi jegyzőkönyv meg a Zárt levéltár anyaga (a város birtokaira és vagyonára vonatkozó legfontosabb iratok), a céhiratok nagy része stb. A feudáliskori anyagot lényegében ma is egykori, eredeti rendjében őrzi a levéltár. Az iratpusztulások ellenére viszonylag gazdag a város hódoltságkori anyaga. Az elégett jegyzőkönyvek adataiból is sokat megőrzött Horny ik János négykötetes monográfiájának gazdag oklevéltárában. Hornyik a felszabadító háborúk történetét részletesen feldolgozta, művének 3. kötete majdnem kizárólag e korszakkal foglalkozik. Kecskemét már a 14—15. században kiváltságos mezőváros volt. A török hódoltság alatt szinte teljes önállóságot szerzett, s ezt a magyar hatóságok is elismerték. A város élén a főbíró és a tanács állt. A tanács ebben az időben 55—60 tagú volt, tagjait reformátusok és római katolikusok közül egyenlő arányban választották. Az esküdt tanácsbeli urak megbízása élethosszig tartott. Közülük kerültek ki a „bírák". A bírákat is évenként választották, egyik évben a református, másik évben a katolikus esküdtek közül. A főbíró és az adószedő bíró (vagy másodbíró) mindig más-más felekezethez tartozott. 1685-ben választottak először segítőt a főbíró mellé, elsősorban bizonyos gazdasági ügyek intézése céljából. Később e segítő lett a másodbíró (így az adószedő a harmadik helyre szorult), és az adó kivételével valamennyi gazdasági ügy intézése a hatáskörébe került. A vásárbíró a vásárok felügyeletében, bevételeinek kezelésén kívül a gabonadézsma beszedésével foglalkozott. 123