Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége
A szeiződésben vállalt kötelezettségnek megfelelően 1686 őszén Oroszország megkezdte a hadi előkészületeket. A krími hadjáratban az orosz csapatok vezetésével V.V. Golicint bízták meg. A hadsereget 20 000 gyalogos és 40 000 lovas alkotta. Az orosz csapatok 1687 májusában indultak el Ukrajnából. A főerőkhöz a Szamara folyónál csatlakoztak Szamojlovics hetman ukrajnai kozák ezredei (50 000 fő), s így az orosz—ukrán hadsereg több mint 100 000 harcost számlált. A csapatok a sztyeppén fonó, száraz nyárban meneteltek. A Konszkije Vodi folyón történt átkelés után kiderült, hogy a tatárok felgyújtották a sztyeppét, amely egészen a Krímig leégett. A menetelő orosz csapatok helyzete egyre nehezebbé vált. A sereg eltávolodott az utánpótlási bázisoktól, a lovak számára nem volt takarmány, az ellenséggel pedig nem sikerült találkozni. Úgy döntöttek tehát, hogy a föerők visszafordulnak és csak egy negyvenezres hadtestet hagynak hátra, amely ostrom alá veszi Kazikerment. A hadjáratban az orosz hadseregnek nem sikerült megvalósítania kitűzött célját; a Krími Kánság továbbra is veszélyeztette a délorosz és ukrán területeket. Oroszország szövetségesei számára azonban a krími kán seregének lekötése jelentős segítségnek számított. Az 1689-es krími hadjáratban Oroszországnak ismét egyedül kellett küzdenie ellenségével. Mivel Magyarország területén véget értek a harcok, a krími kán számára lehetővé vált, hogy 150 000 főből álló hadsereget vonjon össze Perekop térségében. Az orosz hadsereg 112 000 emberből állt (az ukrajnai csapatokkal együtt 150 000 főből) és 350—400 tábori ágyúval rendelkezett. 1689. május 15-én a Zeljonaja Dolina természetes országhatárnál a krími kán a Dnyeper mellett lévő török városok helyőrségeivel és a hegyi cserkeszekkel együtt megtámadta az orosz-ukrán hadsereget. Nyolc órán át tartott az elkeseredett küzdelem. Az orosz csapatok, miután kivetették hadállásaikból az ellenséget, megindították az ellentámadást és a következő napon szétverték a krími kán seregét. Az orosz hadsereg május 17-én elfoglalta a Perekophoz közel eső Kalancsak falut. A kán csapataival kénytelen volt visszavonulni Perekop falai mögé, majd azt ajánlotta, hogy kezdjenek béketárgyalásokat az 1681-ben megkötött bahcsiszeráji szerződés feltételei alapján. Az orosz kormány nem fogadta el ezt az ajánlatot, jóllehet Perekop bevétele, még ha eredménnyel is járt volna, nem dönthette el a háború végső kimenetelét. Az oroszok nem számíthattak külföldi segítségre, a Krím elfoglalására pedig nem rendelkeztek kellő erővel. Golicin, az orosz hadsereg parancsnoka ezért elvonult Perekop alól. I. Péter cár uralomra jutásával (1689) az államapparátus megreformálása és az új hadsereg megteremtése után a török és tatár terjeszkedés ellen vívott harcban Oroszország már jelentősebb sikereket ért el. A cárt I. Lipót császárral és a Szent Liga többi tagjával kötött szerződése a hadműveletek folytatására kötelezte. Az új hadjárat érdekében különösen a lengyelek buzgólkodtak. A cár szeme előtt a Krím elfoglalása, majd innen kiindulva a balkáni területek felszabadítása lebegett. 994
