Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége
1677. augusztus 3-án a 120 000 főből álló török sereg megkezdte Csigirin ostromát. A csigirini helyőrség jóval kisebb katonai erővel (7000 kozák és 5000 katona) rendelkezett, mint a támadók. Az ostromlottak segítségére sietett a G.G. Romodanovszkij herceg és Ivan Szamqjlovics hetman parancsnoksága alatt álló, 25 000 ukrán és körülbelül 32 000 orosz harcost számláló orosz—ukrán hadsereg. Az orosz sereg kétharmadát az úgynevezett új hadrendű ezredek alkották, amelyek az akkori idők legjobb tűzfegyvereivel rendelkeztek. Az orosz tüzérség mind mennyiségüeg (128 ágyú 35 ellenében), mind minőségileg felülmúlta a török tüzérséget. Augusztus végén az orosz hadak fő erői Buzsin körzetében elérték a Dnyepert és augusztus 26-án és 28-án a hadjárat kimenetelére nézve döntő ütközetet vívtak a Csigirint ostromló Sejtán Ibrahim pasa seregével. Az egyesült tatár és török erőket augusztus 28-án teljesen szétverték. A harcokban elesett a krími kán fia, a török pasa fiai, sok magasrangú török tiszt és tatár vezető. Az ellenség szétvert csapatai rendezetlenül menekültek. Az ütközetet a törökök elvesztették, de Romodanovszkijnak nem sikerült megszervezni a demoralizálódott török hadsereg üldözését, amely visszavonulási útvonalán mindent megsemmisített. Az oroszok vesztesége 3126 halott és körülbelül 3500 sebesült volt, a törökök mintegy 20 000 embert veszítettek. Oroszország még ekkor sem mondott le arról, hogy diplomáciai úton oldja meg a konfliktust, de a Porta tárgyalások helyett újabb hadjáratra készülődött. Egy hatalmas török sereg (80 000 katona, 917 ágyú), valamint a kíséretükben lévő tatárok (30 000 fő) 1678. július 8-án Kara Musztafa nagyvezér parancsnoksága alatt ismét megjelentek Csigirinnél. Az erőd kijavításának és megerősítésének munkái -még nem fejeződtek be, s a helyőrség mindössze 13 600 fővel és 83 ágyúval rendelkezett. Romodanovszkijnak körülbelül 50 000 katonája volt, akik közül G. Koszagov vezérőrnagy vezetésével egy seregtestet (9719 katonát) küldött a csigirini helyőrség megsegítésére. Csatlakoztak az orosz sereghez Szamqjlovics hetman kozákjai (30 000 fő), a doni kozákok és a kabardok (a cserkeszek egyik törzse) csapatai is. Csigirint azonban az orosz csapatok nem tudták felmenteni. Az erődítményt továbbra is ostromzár alatt tartották a török egységek, Romodanovszkij főerői Csigirintől 2 versztnyire elakadtak. Az ostromlottak helyzete napról-napra súlyosbodott. A város bombázása során egy gránát halálra sebezte I. I. Rzsevszkij vajdát, az erődítmény parancsnokát. Augusztus 11-én a törökök rohamot indítottak és bevették az alsóvárost, majd felrobbantották a felsőváros falai alatt húzódó aknafolyosókat. A törökök sikere azonban nem volt teljes. A kozákok és a katonák az utolsó pillanatig tartottak minden állást, hősies erőfeszítéssel egy teljes napon át meggátolták az ostromlóknak az erőd belsejébe történő benyomulását. Ezalatt 992
