Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Osztrák Köztársaság
n. UDVARI KAMARAI LEVÉLTÁR (HOFKAMMERARCHIV) A - 101 Wien, Johannesgasse 6. A bécsi Udvari Kamarai Levéltár az I. Miksa császár által létrehozott császári Udvari Kamarának az 1848-as forradalom évében bekövetkezett végleges megszüntetéséig felhalmozódott iratanyagát őrzi. Az Udvari Kamara székhelye állandóan Bécsben volt. Az Udvari Kamarai Levéltár az Osztrák Állami Levéltár legrégibb részlege, amelynek történetét 15784g lehet visszafelé nyomon követni. Az Udvari Kamarai Levéltár elnevezés a 18. század közepétől honosodott meg. A Bécsi Udvari Kamara és az 1556-ban létrehozott Udvari Haditanács volt az a két közigazgatási hatóság, melyek kompetenciája — azoktól az időszakoktól eltekintve, amikor Graz és Innsbruck a belső, illetve felső- és elő-ausztriai tartományokra vonatkozólag önálló, uralkodói rezidenciának számított — valamennyi örökös tartományra és a Magyar Királyságra is kiteijedt. A Bécsi Udvari Kamara központi pénzügyi-közigazgatási hatóság volt. Feladatköre fokozatosan bővült, az összes lényeges gazdaság-, vám- és kereskedelempolitikai ügy alája tartozott. Azokon a bevételeken belül, melyek az uralkodónak udvartartása költségeinek fedezésére és állami feladatainak teljesítésére rendelkezésére álltak, már a 16. századtól kezdve egyre világosabban két csoportot kezdtek megkülönböztetni. Az első csoportba az osztrák Habsburgok jogara alá tartozó különböző királyságok és tartományok rendjei által megajánlott adók tartoztak, ezeket contributionale-knak nevezeték, s a katonai kiadások fedezésére használták fel. Ezek fölött az összegek fölött az Udvari Kamarának eredetileg nem volt közvetlen rendelkezési joga. A kontriburió a földbirtok megadóztatásának felelt meg és - modem nyelvhasználattal — az egyenes adók közé számított. Az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara, egyetértésben az illetékes udvari osztrák, cseh, illetve magyar kancelláriával közösen dolgozta ki az uralkodónak a rendek elé terjesztendő javaslatait, a megfelelő pénzügyi követelésekkel együtt, amelyekről aztán, többnyire országgyűlés keretében, a rendekkel tárgyalni kellett. A rendek megajánlási joga az egykori nagy rendi hatalomnak még az abszolutisztikus állam kezdetén is erőteljesen érvényre jutó maradványa volt mindaddig, míg Mária Terézia a cseh-osztrák örökös tartományokra vonatkozólag meg nem szüntette. A kontribuciók kivetése és behajtása a rendek hatáskörében maradt. A rendi kincstárakból a pénzek közvetlenül a kifizető hivatalokba folytak. Eredetileg a rendek csak katonai célokra ajánlották meg ezeket az adókat, de I. Lipót 1681. évi udvari kamarai rendtartása értelmében az Udvari Kamara már saját céljaira is kérhetett pénzt a tartományoktól. 873
