Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Olasz Köztársaság
TÖRTÉNETI BEVEZETŐ Bár az 1571 októberében kivívott lepantói győzelem nem hozott közvetlen eredményeket a török ellen vívott háborúban, mégis véget vetett „a nyugaton uralkodóvá vált belenyugvás és gyötrő félelem korszakának, amelyben elterjedt a török legyőzhetetlenségének mítosza” — íija Tamborra. Ezt a tengeri győzelmet a török elleni támadó tervek követték, amelyeket — úgy vélték — a szárazföldön könnyebben meg lehet valósítani, elsősorban a dunai síkságon, a Török Birodalom nyugati végvidékén. A törökök visszaszorítására az első komoly európai méretű kísérlet a 16. század végén kezdődött. A hosszú vagy tizenötéves háborúnak nevezett összecsapásban néhány itáliai állam, így az Egyházi Állam, Mantova, Toscana is részt vett. A szövetségesek csapatai Győrtől a havasalföldi Gyurgyevóig harcoltak. A vállalkozást VIII. Kelemen pápa, a török elleni közös fellépés sürgetője és néhány itáliai fejedelem pénzügyi segéllyel támogatta. Ahogyan Braudel megjegyzi: „Lepanto tengeri csata volt, és nem lehetett elég ahhoz, hogy elpusztítsa a törökök gyökereit, amelyek hosszú kontinentális szálakkal rendelkeztek. . .”, ugyanakkor Magyarország elfoglalása „a törököket a kontinens szívébejuttatta, akik hódításaik révén részeseivé váltak az európai politikának”. A török veszély kiküszöbölése érdekében — hogy ezzel az itáliai félszigetet is biztosítsák — szükségessé vált Buda és vele együtt Magyarország felszabadítása. „Az immár Jeruzsálem helyett Konstantinápoly felé irányuló törökellenes kereszteshadjárat gondolata, amely korábban az „Ausztria a kereszténység védőbástyája” eszmébe öltözött, fokozatosan elvilágiasodott: a török elleni háborút . . . nem azért tartják helyesnek, mert a keresztény hitet védi, hanem mert a Szent Római Birodalom életét és tulajdonát oltalmazza. ..” hja Tamborra. Az itáliai politikai körök a 17. század második felében tisztában voltak azzal, hogy a Török Birodalom - hatalmas területi kiterjedése és nagyszámú lakossága ellenére - mély belső ellentmondásokkal küszködik. Ugyanakkor ismerték Köprülü Mehmed (1583— 1661) nagyvezér és fia, Ahmed (1635-1676) képességeit, aki vereséget szenvedett ugyan Szentgotthárdnál és Chocimnál, de sikert ért el Kandia (1669) és Kameniec (1672) bevételével. Ugyancsak értesültek Köprülü Ahmed utóda, Kara Musztafa ambícióiról és támadó terveiről is. A pápai udvar felismerte, hogy Európát keletről veszély fenyegeti és érzékenyen reagált a térség eseményeire. Kameniec eleste megdöbbenést és félelmet keltett Rómában. Ugyanakkor megünnepelték a lengyelek chocimi győzelmét (1673. november 11.), és szinte megkönnyebbülés követte a hírt Sobieski János lengyel királlyá választásáról, akinek jól ismerték katonai képességeit. 757
