Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Északrajna-Vesztfália
ták őket. Innen hajón szállították a csapatokat az Eszéknél gyülekező fősereghez. Badeni Lajos őrgróf, a hadjárat fővezére, katonáinak Péterváradnál megerősített állást épített ki, miközben a kétszer olyan erős török sereg Zimony melletti táborából figyelte őket. Jóllehet a csapatok késedelmes gyülekezése miatt ebben az évben számottevő hadi cselekményre nem került sor, a münsteri csapatok sorait a tífuszjárvány annyira megritkította, hogy visszatérésükkor, 1693 márciusában „igen rossz állapotban” voltak. Mivel 1679-től a hannoveri Braunschweig-Lüneburg-i herceg egyben osnabrücki hercegérsek is volt, a császárral szövetségben álló Velencei Köztársaság zsoldjában a hannoveri és osnabrücki csapatok - Hermann Philipp von Oer brigadéros vezetésével - együtt harcoltak a törökök ellen 1685 és 1689 között a peloponnészoszi félszigeten. A következő években a vesztfáliai katonákat Franciaország ellen vetették be. A Habsburg uralkodónak a Portával 1716—1718 között vívott háborújában sem vettek részt önálló vesztfáliai csapatok. A tárgyalások, melyeket a császár Franz Arnold von Wolff-Metternich münsteri és paderborni hercegérsekkel folytatott segélycsapatok kiállításáról, meghiúsultak, mert az érsek igen magas pénzbeli követeléssel állt elő. Vesztfália ebben az időben nemcsak a tartományi fejedelmek állandó kötelékeivel képviseltette magát Magyarországon. Egyes territóriumokban császári toborzást is engedélyeztek. A török elleni háború különösen a tiszteket vonzotta, szinte valamennyi társadalmi rétegből, „a főnemesség tagjaitól kezdve az ismeretlen származású szerencselovagokig”. Buda 1686-os és Belgrád 1688-as ostrománál és visszafoglalásánál négy lippei gróf harcolt. Egyikük 1691-ben a pestis áldozata lett Győrben. Ferdinand Christian braunschweig-lüneburgi ezredessel több törökellenes hadjáratban találkozunk. Az uralkodó gróf Simon Heinrich feleségének, Amalia von Dohna grófnőnek két fivére esett el Buda alatt. Két Welfí-házi herceg, az osnabrücki hercegérsek fiai is a török elleni harcokban haltak hősi halált. II. Hermann Ottó, Limburg-Styrum grófja részt vett Esztergom 1683-as ostromában, strázsamesterként a császári lovascsapatokat vezette Érsekújvárnál 1684-ben, mig Buda alatt 1686-ban a balszárny élén állt. 1691-ben lovassági tábornokként eldöntötte a szalánkeméni csatát. 1692-től a rajnai fronton vezényelte a birodalmi csapatokat. 1696-ban rövid időre visszatért Magyarországra, de hamarosan saját kérésére ismét áthelyezték, mert nem értett szót Aeneas Caprara császári tábornokkal. Hermann Philipp von Oer brigadéros az osnabrücki hercegérsek csapatait vezette Magyarországon és Görögországban. Állítólag Johann Conrad Schlaun münsteri tüzér és építőmester is megfordult egyszer Magyarországon 1716—1717 telén. A török elleni háborút szolgáló különleges és állandó hadiadókat 1526 és 1685 között Vesztfáliában ugyanúgy kivetették, mint másutt a Német Birodalomban, és azokat kisebb-nagyobb nehézséggel fizették is. Úgy tűnik azonban, hogy a magyarországi háború, 729
