Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)
BUDA EXPUGNATA Europa et Hungária 1683-1718 - TÖRTÉNETI BEVEZETŐ - 2. Bécstől Budáig
„Anglia és Hollandia messzeíátója számára csupán kis szikrának látszik" a török támadásának tüze - írta Zrínyi 1664-ben - de tekintsenek a Földközi-tengerre, ahol hetvennél több török kalózhajó cirkál, s vegyék számba a török fegyverek hatalmas tömegét. 3 A két tengeri hatalom, akkor, az 1660-as években, még kereskedelmi érdekei védelmében foglalkozott a török háború kérdésével, szívén viselve a protestáns Erdély és magyarországi hitsorsosainak ügyét is. 104 1683-ra az európai hatalmi átrendeződés következtében mindkét országban Franciaország hatalmi terjeszkedésének megfékezését tekintették legfőbb feladatnak, s a távolkeleti kereskedelemben érdekelve attól is óvakodtak, hogy nyíltan szembekerüljenek a Portával. A Szent Liga megalakulása után államhatalmi szinten mint békeközvetítők foglalkoztak a török háborúval, kölcsöneikkel segítették Lipót császárt és önkénteseik, haditudósítóik vettek részt a háborúban. 1 ° s Esterházy Pál Magyarország nádora 1683-ban kiáltványban szólította fegyverbe Magyarország lakosságát: „eljött az idő, hogy az édes magyar haza megszabaduljon a török iga alól".! 06 Az idő azonban a százezer főnyi oszmán hadsereg áradatát hozta. A megosztott Magyarországon a fegyveres ellenállás reménytelennek bizonyult az önvédelemre is, mint egyetlen járható keskeny út, a formális meghódolás mutatkozott. A törökök oldalán Thököly mintegy húszezer főnyi haderejével nem bocsátkozott harcba. Apafi Mihály erdélyi fejedelem csupán formálisan tett eleget a nagyvezér hadbahívó parancsának. A királyságbeli és az erdélyi magyar politika 1683-ban még megengedhette magának a kivárást, nem is tehetett mást a hatalmas katonai erőfölényben levő oszmán hatalommal szemben. 1684-re már nyilvánvaló, hogy a magyar politikának képtelenül sok egymásrahalmozódott ellentét, az ellentmondások valóságos útvesztőjéből kell kivágnia magát. A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség viszonyaiban 1684-re csaknem mindazok az értéktámpontok, érdekmeghatározók összesűrűsödtek, amelyek Európa országait külön-külön jellemezték és eltérő állásfoglalásokra késztették. Megtámadott ország, mint a Szent Liga országai. Része a Habsburg Birodalomnak, mint a német fejedelemségek vagy a cseh korona országai. A középkori Magyar Királyság egykori területének kétharmada a Török Birodalomba tartozik, Győr kivételével valamennyi fontos erősségében török helyőrség van, Thököly a török oldalára szorult, az Erdélyi Fejedelemségre a Porta protektorátusa nehezedik. Cselekvőképessége tehát megkötött, mint a török alatt élő balkáni népeké, érdekviszonyai a francia politikához hasonlatosak. Államiságért harcban áll a Habsburgokkal, mint Portugália vagy mint a franciákkal Belgium. A fejedelemség protestáns ország, mint Anglia és Hollandia, a királyságban az északkeleti országrész református és evangélikus, az északnyugati, nyugati inkább evangélikus, de itt is, mint a Dunántúlon, nagy katolikus régiók vannak. A politikai elit katolikus. A középkori Magyarországot még eleven történeti hagyományai, a régi szent királyok emlékezete, s a katolikus vallás megújítását szolgáló ellenreformáció erős szálakkal fűzik a pápai államhoz. Lakosságát megtizedelték az elmúlt évtizedek vallási harcai, a török és a Habsburg beavatkozások ellen vívott küzdelmek. Társadalmát nemcsak a különböző vallások, nyelvi és a műveltségbeli kötöttségek osztották meg, hanem a belső megújulásért, az állami berendezkedés korszerűsítéséért, az állandó hadsereg megteremtéséért folytatott erőfeszítések is. Európai jelenlétéért, fejlődőképességének támaszpontjaiért, lépéstartásáért a keresztény műveltséggel, a nemzetközi kereskedelembe kapcsolódó útjainak, nemzeti intézményeinek őrzéséért kialakított politikai kultúrája sokirányú, nem egyszer a tör32
