Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

BUDA EXPUGNATA Europa et Hungária 1683-1718 - TÖRTÉNETI BEVEZETŐ - 2. Bécstől Budáig

dott, a kényszerhelyzetben modus vivendit kerestek és bízva a francia politikában is, külön megegyezést próbáltak létrehozni a Portával az állandó fegyveres támadásoknak kitett Felső-Magyarország védelmére. 1666-ban azonban a nagyvezér Wesselényi nádorral már nem tárgyal, Bécs pedig szinte belesodorva a magyar politikát a törvényenkívüli szervezkedésbe, kihasználta az alkalmat és a szó szoros értelmében lefejezte az egységes birodalom, az abszolutista- államrendszer kiépítésének útjában álló magyar rendiséget.

6 2 Ily módon a Porta megszabadult egyik legmakacsabb ellenségétől, a Magyar Királyság még mindig számottevő katonai erőt kiállítani képes politikusaitól. Apafi Mihály erdélyi fejedelem a megváltozott körülményekhez ugyan alkalmazkodva, de az önálló államiság megőrzése érdekében még sikerrel folytatta elődei politikáját. Következetesen megtartotta összeköttetését Béccsel, tovább építette kapcsolatait a kis fejedelemség európai jelenlétének érdekében, megkötötte a francia-lengyel-erdélyi szövetséget s elérte, hogy a XIV. Lajos francia király befoglalta Erdélyt, mint önálló államot a nijmegeni békeszerződésbe.

6 Miután a Porta többrendbeli kísérlete kudarcba fulladt, hogy a megbízhatatlannak minősülő Apafit, aki a török elleni háború tervét nem szűnt meg ápolni, más, vazallusi kötelességeit egyértelműen teljesítő fejedelemmel cserélje fel, megnyerte céljainak a fiatal Thököly Imre grófot.

64 Ezzel sikerült kiemelni a keresztények táborából azt a magyar hadvezéri személyiséget, akinek különleges katonai szervező és hadvezető képességeit III. (Sobieski) János király és Lotharingiai Károly herceg egyaránt elismerte. Thököly Imre egyedül lett volna képes kortársai között arra, hogy a magyarországi hivatásos katonarétegeket összefogja és harci szellemét a török ellen fordítva sikerrel vezesse hadba. Magyarország Thököly felső-magyarországi fejedelemségének létrejöttével négy részre szakadt. 1683-ban Kara Musztafa nagyvezér már annak a Török Birodalomnak a hadseregét vezeti Bécs alá, amelyet a két nagy előd Köprülü Mehmed és Köprülü Ahmed mesteri módon készített fel a nagy erőpróbára. Elfoglalták Kandiát (1669) és közben a velenceiektől tanulva korszerűsítették az aknarobbantásos ostrom tudományát. Sikeres harcokat vívtak Lengyelországgal (16721676) ésOroszországgal(1677-1681)saPorta területi követelések ellentéteibe hajszolta északi ellenségeit. Megerősítették Buda véderőműveit és Bécs előbástyáját, Érsekújvár várát a magyarországi oszmán hatalom fontos hadiszertárának, lőszer-, fegyver- és élelemraktárának rendezték be.

6 s Ismeretes, hogy a szinte végleges megosztottságba jutó Európa mintegy a végső veszélyben megtalálta a közös cselekvés módját. Mégis hogyan lehettek a hatalmas Török Birodalom elleni nemzetközi összefogás megvalósítói az Európa közép és keleti térségein fekvő országok és népek? Hogyan hajthatta végre ezt az óriási anyagi erőket kívánó tettet az a régió, amely gazdasági fejlettségében és államszervezeti rendszerének hatékonyságában elmaradt a nyugat-európai országoktól? A két kérdés lényegében és eredendően öszszefügg egymással. A 17. századi európai fejlődés szélsőséges jellege, a megtorpanások és előrelendülések, a nyugati és a közép-keleti viszonyok között észlelhető különbségek több mint egy évszázad óta foglalkoztatják a történettudományt. Számunkra most az a kérdés, hogy a török elleni háborúval összegezhető közép- kelet-európai teljesítményre honnan nyerhetünk magyarázatot. Az árak és a bérek alakulásából a század általános válságára következtető korábbi vizsgálatok, ma már többnyire a gabonaválság és a demográfiai válság jelenségei27