Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

BUDA EXPUGNATA Europa et Hungária 1683-1718 - TÖRTÉNETI BEVEZETŐ - 1. Konstantinápolytól Bécsig

lékaival, hivatásos, kinevelt katonaságával, jól megszervezett ellátásával hatékonyabb, mint az európai hadsereg. Társadalmát az iszlám, az egységes, alapítványokon nyugvó jólszervezett egyház és tudomány, kulturális és ősi civilizációs rendszer pántjai fogják össze, kereskedelmi, ipari hátországa kimeríthetetlen. Az egész katonai hatalmi, vallási rendszer éltető eleme pedig a háború, a hódítás.

12 Ez az eredendően Európán kívüli hatalom szinte feltartóztathatatlanul hatolt be a keresztény világba. Elfoglalta a kereszténység bölcsőjét, meghódította az antik világ szülőföldjét, Görögországot, hatalma alá hajtotta a Balkán népeit, megtámadta Velencét, vazallusává tette Raguzát. Bekerítette egész Európát, délen a Földközi tengeren, keleten a román vajdaságokon át Lengyelország és Oroszország határáig, s a krími tatár kánságig. Megsemmisítette a középkori magyar állam haderejét (1526), elfoglalta Budát (1541), birodalmába kapcsolta az ország középső kétharmadrésznyi területét, protektorátusa alá vette Erdélyt és ostrommal próbálta bevenni Bécs városát.

13 A feltartóztathatatlannak tűnő hódításban rejlő kihívásra Európa kettős választ adott. Belső megújulási készséggel és a nemzetközi összefogás megteremtésének programjával felelt. Már az első nemzetközi összefogást javasló tervezetek leszögezték, Európa országainak mindenekelőtt belső viszonyait kell rendbehozni, hogy eredményesen harcolhasson a török ellen. A névtelen ferences szerzetes (1518) az európai országok összefogásának programját már összekapcsolja azzal, hogy a hadsereget gyökeresen át kell alakítani.

14 Oláh Miklós pedig, a későbbi esztergomi érsek, Mária királyné tanácsosa az európai országok államszervezeti rendszerének megújítását tekinti a török elleni védekezés legfőbb követelményének.

1 s Teremtsék meg a belső ellentétekkel megosztott, az anarchikus viszonyok béklyóiban tehetetlenkedő országok az erős központi hatalommal összefogott rendet. Megújulás és nemzetközi összefogás a török ellen azonban a 16. században úgy tűnt, hogy egymással ellentétes folyamatok elindítói. Európa az oszmán hódításra egymást követő megújulási mozgalmakkal válaszolt. A reneszánsz és a humanizmus, a reformáció, az anyanyelvi kultúra kibontakozása, a heliocentrikus világkép kialakulása, a nemzeti államok formálódása, a szekularizáció és a természettudományos forradalom, a racionális gondolkozás, a kibővülő világgazdaság, az alkotmányos és abszolút monarchiák teljesen átformálták a középkori Európa arculatát. A változások azonban új ellentétek forrásaiul is szolgáltak. A megújulás egyben új megosztottsággal járt.

16 A humanizmus és a reneszánsz az antikvitás értékkategóriáival, új individualizmusával, hőskultuszával bontotta meg a középkori keresztény univerzalizmust. A reformáció kettészakította az addig vallásilag és kultúrájában egységes világot és évszázados harcok elindítója lett. Luther „Tábori prédikáció a török ellen" című műve egészen más fogalomrendszerben írja le az oszmánok és a kereszténység viszonyát, mint a pápák.

17 A kibontakozó anyanyelvi kultúra, a földrajzi felfedezések, a távolsági kereskedelemmel, protoindusztrializációval együttjáró prosperitás és társadalmi fejlődés nemcsak a hatalmi viszonyok nagyarányú átrendeződésével járt együtt, hanem felnevelte a kora újkori államokat. Heves belső harcokat vívnak a rendekkel a központi hatalmat megtestesítő uralkodók és létrejönnek az abszolutista államrendszerek.

18 Az önálló hadsereg, a centralizált közigazgatás, az állandó adó, a monopóliumok és a merkantilista 17