Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

BUDA EXPUGNATA Europa et Hungária 1683-1718 - TÖRTÉNETI BEVEZETŐ - 1. Konstantinápolytól Bécsig

veken beszélő uralkodók, katonák, diplomaták, különböző vallású és sorsú népek szándékait, tetteit és gondolatait őrző dokumentumok. Az egyéni önfeláldozások és a közösségi erőfeszítések példái. A holtakról és a túlélőkről, mérhetetlen szenvedésekről és nagy reménységekről, érdekellentétekről, érdekegyeztetésekről, az alternatív történelemről beszélő források. A háború és a béke emlékei. A korszak kutatója szívesen időzne a nagy korszak néhány fontos részleténél, amely máris új összefüggésben tűnik elénk, örömmel kalauzolná végig jövendőbeli műhelyeikben a jövő történészeit. Kimérhetné, hogy a forrásjegyzékekből elénkrajzolódó térképen mennyivel csökken a terra incognita, a nemzeti emlékezetünkben még mindig bántóan nagy terület. Azaz értékrendszer pedig, amit ez a megrendítő kötet magában rejt, még ennél is többre kötelezne. Az európai országok összefogásának, közös cselekvőkészségének története még megírásra vár. 1686 koordinátái azonban most már talán felvázolhatok. 1. Konstantinápolytól Bécsig „Bevétetett maga Konstantinápoly is, noha falai között hétszázezer lelket számlált, midőn II. Mohamed a tengeri hadon kívül kétszázezer harcossal ostromolta! De legyen bár Bécs minden emberi bölcsesség határán túl biztosítva az ellenséges betörésektől, még mindig nem elegendő"

4 — írta Zrínyi Miklós olaszul terjesztett röpiratában 1664 tavaszán, mesteri módon egybefoglalva mindazt, ami azóta történt, hogy az oszmánok megkezdték európai hódításaikat. 1683-ra már valóban úgy tűnt, hogy a Török Birodalom legyőzése ,,minden emberi bölcsesség határait" messze meghaladó követelmény. Európa, amióta csak elfoglalták Konstantinápolyt az oszmán hadak, az emberfelettinek látszó erőfeszítések és elkeserítő kudarcok váltólázában égett. Az oszmán világgal minden megtámadott ország azonnal felvette a harcot. Velence küzdelmei 1423-1430 és 1463-1479 között

5 ugyanazt igazolták, mint a középkori magyar királyság háborúi 1396, 1426-1428, 1443-1444, 1448-1456,1463-1479-ben,

6 vagy Lengyelország harcai a török csapatok ellen 1497—1498-ban.

7 Egymaga egyetlen európai ország sem tartóztathatta fel az oszmánok félelmetes hadierejét. Néhány nemes lovag a kereszteshadjáratok régi szellemében rántott kardot a pogányság ellen, amint a Zsigmond király udvarában megforduló portugál D. Pedro a magyarok oldalán harcolt Galambócon és Havasalföldön az oszmán csapatokkal (1426—1428)

8

, de a magányos hősök ideje lejárt. A kereszteshadjáratok eszméivel már nem lehetett többé Európa erőit összefogni.

9 Még X. Leo pápa programja is eredménytelen maradt; az eszmei meggyőzést hiába próbálta összekapcsolni a tényleges diplomáciai szervező munkával. Szövetséget teremteni Spanyolország, Anglia, Magyarország és Franciaország között nem könynyebb mint összekapcsolni megmérhetetlen távolságokat.

10 Európa országai rendi államszervezetükkel, ldslétszámú banderiális és zsoldoshadseregükkel, belső- szociális feszültségeikkel küzdve és külső hatalmi ellentétekkel megosztva nem is voltak alkalmasak nagyobbszabású közös vállalkozásra. A Török Birodalom más léptékű hatalmat testesített meg, mint amelyben a korabeli Európa élt. Államszervezete erősen centralizált, hadserege kimeríthetetlen embertarta16