Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Csehszlovák Szocialista Köztársaság

1695-ben pedig 2 703000 forinttal adózott Csehország. Ezután némi csökkenés következett be, így 1699-ben 2 284 722 forintot fizettek. 1684-től minden adóegység után (ez a szántóterület nagyságától függően 1—2 parasztot vagy 4 házas zsellért vagy 8—16 kertes gazdát jelentett) évenként 19 forintot fizettek, a következő évtizedben 20 forintot, vagy még többet. Morvaország az 1683—1688 közötti években összesen 365 000 forint hadiadót mutat ki; ebben nem szerepeltek a morva részeket külellenséggel szemben védelmező tartományi haderő költségei. Az 1706-1714 közötti időszakban az adó teljes összege elérte a 3,5 millió forintot. Ebből Csehországra 4/9, Morvaországra 2/9, Sziléziára pedig 3/9 rész jutott. A pénzügyi válság csakhamar állandósult, ezért a nemesség arra kényszerült, hogy nagy összegű kölcsönöket nyújtson a császárnak. A kölcsönzők között találjuk többek között Julius Franz von Sachsen-Lauenburgot, Anton Franz Collaltot, Kolovratot és Christoph Abelet. 1692ben még a játékkártyák illetékkötelezettségét is bevezették, s az ebből származó bevételt is a török elleni háború céljaira fordították. Az egyre növekvő államadósság egy részét 1700-ban a kormányzat megpróbálta áthárítani az egyes területekre, így Csehországra 6, Morvaországra 2 millió forintot, de azt a rendek többéves, szívós ellenállással megakadályozták. A török háborúk költségeihez a papságnak is hozzá kellett járulnia, miután Róma engedélyezte a császárnak, hogy 1683-tól kezdve „törökadót" vessen ki. Ezt az egyháziaknak az örökös tartományokban és a Bajor Választófejedelemségben is fizetniük kellett. Az 1685— 1690-es években úgynevezett harmadadót róttak ki az egyházi birtokokra. Csupán Csehországban 1683-ban 75000, 1684-ben 250000, egy évvel később pedig 225 000 forintot hajtottak be. XI. Kelemen pápa 1716. február 15-i brévéje a törökökkel folytatott új háború érdekében három évi adófizetésre kötelezte az egyháziakat. A különböző jogcímeken befolyt összegek túlnyomó részét a hadikiadások emésztették fel. A török háborúk időszakában a császári sereg létszáma állandóan emelkedett, az 1654 táján mintegy 50000 katonát számláló haderő a következő évtizedben 65000 főre nőtt, a nyolcvanas években pedig elérte a 80000-es, később a 130000-es létszámot. A szakirodalomban különböző véleményekkel találkozunk arra vonatkozóan, hogy mekkora lehetett a cseh országokból kiállított katonaság részaránya ebben a létszámban. Valószínűleg az összlétszám fele, harmada közötti számértékről lehet szó. Egyedül Csehországban 1683-ban 3900, 1699nben 3916,míg 1704-ben: 6500 újoncot soroztak be, továbbá 1 300 lovat rekviráltak. 17064Ó1 csupán Csehországi-aa évente 6528 újoncot soroztak, úgyhogy minden 10 adóegységre egy-egy újonc jutott. Fennmaradtak az 1684-1713 közötti katonaállítás dokumentumai, és a győri, komáromi, lipótvári helyőrség létszámának felemelését szorgalmazó javaslatok is 1683-ból, valamint a török-, tatár- és kuruc támadások ellen a saját tartományi véderő felállítására vonatkozó felhívások az 1672-1708 közötti évekből. Ezekből kitűnik, hogy elsősorban Morvaországot fenyegették az ellenséges betörések. 108