Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Csehszlovák Szocialista Köztársaság

TÖRTÉNETI BEVEZETŐ A cseh korona országainak (Csehországnak, Morvaországnak, Sziléziának) helyzete a harmincéves háború után minden tekintetben meggyengült. Területük már 1635-ben csökkent, amikor a császár a prágai béke után örökhűbérként lemondott a szász választófejedelem javára Felső- és Alsóluzsáciáról. Az 1618—1620-as rendi felkelés leverése után, 1627-ben Csehország, majd 1628-ban Morvaország számára új tartományi szabályzatot adtak ki. E szabályzatok ugyan újból elismerték a Vencel — korona országainak önálló államiságát — csupán perszonálunióban a Magyar Királysággal és más Habsburg tartományokkal —, de ezt az önállóságot a központosító törekvések egyre jobban korlátozták. A cseh és morva rendek hatalma fokozatosan gyengült, a tartományi gyűlések többé már nem rendelkeztek az alkotmánnyal kapcsolatos törvények megvitatásának és kibocsátásának jogával. A fehérhegyi csata után a rendek helyett a császár nevezte ki a legfőbb tisztségviselőket, és a tartományi törvényszékek, valamint-más szervek illetékességét is korlátozták. A tartományi gyűléseken a rendek legfontosabb feladata az adó megvitatása maradt. A politikai központ Bécsbe tevődött át, ezért a cseh korona országainak nemesei az ottani udvarnál igyekeztek a főhivatalokban és a hadsereg tisztikarában pozíciókat szerezni; mind a régebbi, például a Lobkowitz, Sternberg, Kinsky, Nostitz, Cernin, Slavata, Waldstein, Dietrichstein, Kaunitz, Vratislav, Kolovrat családok képviselői, mind az új nemesek, akik Fehér-hegy után telepedtek le, így a Buquoy, Leslie, Colloredo, Morzin, Wallis, Schwarzenberg, Windischgrätz,Collalto, Trautmanns dor f, Schlick, Sporck, Clary Aldrigen, Fürstenberg, Forgách, Magni, Ugarte, Werdenberg stb. famüiák tagjai. Ez a kozmopolita származású nemesség külsőleg egyre inkább német jelleget öltött, ugyanakkor tartományi lokálpatriotizmusuk is kialakult és főleg a tartományi gyűléseken az adóval kapcsolatos előterjesztések megvitatásakor előtérbe is került. Ezek az alaptendenciák érvényesültek I. Lipót császár (1675—1705) és örököseinek uralkodása idején. A császári udvarnál a különböző, gyakorta változó összetételű nemesi csoportok versengtek egymással, hogy vezető szerepet játszhassanak a Habsburg politika alakításában. A cseh korona országai jelentős szerepet játszottak a 16—18. századi török háborúkban. A tartományi gyűléseken gyakran esett szó a költséges háborúk anyagi hátterének biztosításáról, s a rendek elősegítették a csapatok toborzását, felszerelését, ellátását. A tartományok pénzzel és vérrel adóztak, számos nemes diplomáciai szolgálatot teljesített. A Habsburg-birodalom költségvetésének és a török háborúk finanszírozásának kérdése rendkívül összetett, több történész generációt foglalkoztató probléma. Azt azonban már a század első évtizedeiben Oswald Redlich, osztrák történész is leszögezte, ,,hogy a cseh korona országai adták a Habsburg-birodalom anyagi erejét". A fehér-hegyi csata (1620. november 8.) után a hadiadó, az úgynevezett „ordinarium militare" a parasztságot terhelte, de 1685-től a földbirtokosoknak is részt kellett vállalniuk belőle, az úgynevezett „extra-ordinarium militare" fizetésével. A tartományi gyűlés 1683-as határozata értelmében a parasztok csupán Csehországban 1 millió forintot fizettek, míg a földbirtokosok csak 170000-et, 1684-ben már 1,5 millió forinttal, 107