Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
hatatlan buktatót rejt. A STATE PAPER OFFICE és annak két nagy gyűjteménye, a STATE PAPERS DOMESTIC és a STATE PAPERS FOREIGN azért sem adható meg csupán magyarul, mert az elnevezésnek szószerinti fordítása meghamisítja az angol közés szervtörténet említett intézményeinek funkcióját, sőt az iratanyag tartalmát sem tükrözi pontosan. A kérdést tovább bonyolítja, hogy az angol levéltári rendszer nem az Európa számos országában elterjedt, holland és francia kezdeményezésre visszanyúló fond-szisztéma elvén épül fel. A STATE PAPER OFFICE a magyar szövegben a fondképzőre utaló ÁLLAMI IRATOK LEVÉLTÁRA név alatt jelenik meg, míg a két gyűjtemény az ANGOL (BELFÖLDI)-, illetve KÜLFÖLDI ÁLLAMTITKÁRSÁGI IRATOK elnevezést kapta. Egyébként már a legjelentősebb angol levéltár, a PUBLIC RECORD OFFICE magyar elnevezése is problematikus. Számos, a levéltárat helyszínen tanulmányozó magyar kutató az (ANGOL) ORSZÁGOS LEVÉLTÁR elnevezést javasolja, de az félrevezető. Itt ugyanis elsősorban a legmagasabb szintű dílami és bírósági — hajdani kuriális-szervek és utódaik — iratait őrzik — erre utal a PUBLIC RECORDS kifejezés —, de szinte teljesen hiányoznak a más nemzeti és országos levéltárakban elmaradhatatlan egyházi, családi és egyesületi iratanyagok. Még egy, hozzánk közelebb álló példa. A szlovén levéltárismertetőben szerepel a VIZEDOMAMT FÜR KRAIN - Vicedomski Urad zá Kranjsko in Vicedomsko Sodiíce, amelyet KRAJNAI HELYTARTÓSÁG formában adtunk vissza. A Vizedomamt a bajor és osztrák fejlődésben a tartományok legmagasabb pénzügyi hivatalaként ismert. A sajátos krajnai-szlovén történeti fejlődés azonban - Grazban székelő tartományigazgatás révén - ennek a ljubljanai hivatalnak helyhatósági funkciót kölcsönzött. Mindezzel csak érzékeltetni szeretnénk, hogy mennyi nehézséggel kellett megküzdeniük a fordítóknak és a szerkesztőknek a munka során, vállalva a terminológiai újítással járó kockázatot. A forrásőrző intézmény legfontosabb adatainak közlése után — az útmutató előírása szerint — a korszakra vonatkozó források rövid leírása jellemzése (a forrás címe, időhatára, terjedelme, az iratképző szerv, vagy személy rövid története, a forrásanyag tartalmi ismertetése, továbbá az iratok nyelve, rendezettsége és a kutatásukhoz rendelkezésre álló segédletek leírása) következik. Ami a források (fondok, gyűjtemények, állagok stb.) címének kétnyelvűségét és a szervtörténeti problémákat illeti, azt a fentiekben már vázoltuk. Ennél kisebb, de nem elhanyagolható gondot jelent az iratanyag keltezése. Számos európai, főleg protestáns ország (pl. Anglia és több német fejedelemség) a kérdéses időszakban még nem vette át, vagy nem vette át következetesen a Gergely-féle naptárreformot és ezért az iratok keltezésében 11 nap eltérés adódik. Alkalmanként (pl. az angol és a szász választófejedelemségi anyagnál) kettős, a régi és új időpont szerinti dátumozással találkozunk, máskor (pl. Bajor Választófejedelemség) vagy a reform előtti vagy a reform utáni időpont szerepel. A holland kéziratban — főleg a levelezésnél — gyakran szintén kettős dátumozással találkozunk, itt az első a keltezést, a második az anyag beérkezésének időpontját jelöli. A metszetek, térképek, kéziratok, röplapok, egykorú kiadványok címének közlésekor két szempont ütközött: a tudományos gyakorlat és a köznapi levéltári tapasztal 0 * Az első álláspont megkívánja, hogy csupán a forrás keletkezési nyelvén közöljük a címeket, míg a másik a magyar fordítást is szükségesnek tartja. Végül is az a közbülső 9
