Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

megoldás született, hogy az adott ország nyelvén közölt metszet-, térkép stb. címeket a kötetben csak magyarul, idézőjelben adjuk meg. Ugyanakkor az adott ország, illetve ismertető nyelvétől eltérő címeket a keletkezési nyelven idézőjelben és magyarul zárójelben közöljük. Ez utóbbira álljon itt egy példa a francia nyelvű belga anyagból. A nem katalogizált várostervek között francia szövegkörnyezetben egy flamand nyelvű metszet is található, amelynek közlése az alábbi formában történt: „Afbeelding van de veldslag by Zenta door het keyzerlyke tegens et Turksch leger, gedaen en gewonnen den 11 September 1697". (A császári csapatok 1697. szeptember 11 -én győzelemmel végződött harca Zenta alatt, a török táborban.) Fenti gyakorlattól csak olyan esetben tekintettünk el, amikor az adott terület egykorú hivatali nyelve eltért a ma használatos hivatalos nyelvtől. Például az egykori Krajna tartomány és a Cseh Királyság korabeli dokumentumai nagyrészt német nyelvűek, így ezeknél ezt tekintettük alapnyelvnek. Az egyes intézmények által közölt levéltári segédleteket, levéltár- és anyagismertetőket jellegüknek megfelelően vagy a főszövegben vagy a bibliográfiai részben szerepeltettük. A fond- és állagismertetők (és hasonló tematikus segédletek) a forrásanyag tartalmi leírása után találhatók, míg az általános intézmény történeti és az ott őrzött anyagra vonatkozó összefoglaló ismertetések az egyes kéziratok VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM című részébe kerültek. Előfordul, hogy nagyobb irategységek vagy egyedi dokumentumok közlése esetén bizonyos adatok: jelzet, évkor, netalán pontosabb dátum és a nyelvre, rendezettségre, valamint a segédletre vonatkozó utalás hiányzik. Ezeket számos kézirat esetében hoszszas utánjárással sem sikerült megszereznünk. A kéziratok homályosnak tűnő helyeit a figyelemfelhívó ?-lel láttuk el. A modellnek megfelelően az egyes ismertetők utolsó részében közöljük a válogatott levéltári és történeti szakirodalmat. Tekintettel a beérkezett bibliográfiai anyag változatosságára, a szerkesztők ezt a részt — a jobb áttekinthetőség kedvéért — a következő tárgykörökre tagolták: levéltár- és forrásismertetők, forráskiadványok, összefoglaló történeti munkák, korabeli kiadványok, 19-20. századi feldolgozások, életrajzok, hadtörténeti feldolgozások. A szakirodalmat a hagyományos közlési módszernek megfelelően az eredeti nyelven közöltük. A fentiekben vázlatosan ismertetett modellt 1983 nyarán küldtük meg az egyes országok szerzőinek. A többszöri kiegészítés és esetenkénti átdolgozás után véglegesnek tekinthető kéziratok zömét 1985 végéig kaptuk meg. Időközben megtörtént a kéziratok magyarra fordítása és nyelvi lektorálása is. Az ismételt levélváltás és személyes kapcsolatfelvétel eredményeképp megérkeztek a kiegészítések és korrekciók, s 1986 márciusáig kézhez kaptuk az utolsó kéziratokat is. II. Elgondolásunk — és a modell — szerint a feltáró és feldolgozó munkában résztvevő országok intézményeinek a korszakra vonatkozó iratanyagot tematikusán kellett feltárniuk és ismertetniük. Ennek a követelménynek azonban nem minden esetben sikerült 10