Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

az apró csillagokkal jelölt, 3-7 sorban elhelyezkedő hajómalmok. A budai oldalon főként az óbudai Nagy-Sziget partja mellett, sőt, feljebb, az Éliásmalom mellett északra és délre, az óbudai, újlaki és országúti part mellett működtek, a Csepel-sziget északi csúcsánál pedig inkább a pesti, soroksári oldalon sorakoztak. Török Pál az 1850es évek viszonyairól írta: "Akár északról közeledünk, akár délről, a hajómalmok rajain akad meg a szemünk. Óbudán és vele szemben a pesti parton nyolcas sorban, lejjebb háromhetes sorokban zakatolnak a vízimalmok a két város déli határáig, a Csepel sziget csúcsáig. Ekkor valami félszáz hajómalom őröl a Dunán." /3/ Blum János hajómalmai A céhes ipar kereteiben, 1834-1853 Egy későbbi forrás /4/ közlése szerint Blum János 1812 körül született Pécsváradon, majd miután a mesterséget kitanulta, 1833 végén - Ferenc öccsével együtt - Újlakra, Buda legészakibb külvárosába költözött. A hajómalom, ahol először munkába állt, Óbuda és Űjlak között lehetett, Özv. Knotz Mártonná és özv. Lugmayer Ferencné tulajdonában volt /5/, az e malomhoz tartozó szárazföldi standot több tulajdonos közösen bérelte. A Knotz-csalad Újlakon őslakosnak számított. Knotz Mihály hajómalmának felét 1825-ban testvérének, Márton, bejegyzett molnármesternek adta el 3560 ftért, s 1829.aug.26-ig a két testvér együtt birtokolta a malmot. Ekkor Mihály a maga fél malmát - mesterjogával együtt - eladta Lugmayer Ferencnek és feleségének, Annának, 4300 ft-ért. Lugmayer 1831-ben, kolerában meghalt, s özvegye 1834-ben újra férjhez ment, Holzspach József pékmesterhez, így a fél malmot most már ők, valamint Lugmayer két fia - egyikük már kitanítva a molnármesterségre, - vitte tovább. Knotz Márton 1833-ban halt meg, a fél malmát - mesterjogával együtt feleségére, Turner Juliannára hagyta. Az özvegy 1834.ápr.10-én összeházasodott a nála dolgozó Blum Jánpssal /6/, miáltal a fiatalember rögtön fél malom tulajdonjogának közelébe is került. (A malomjog tényleges tulajdonosa - egészen 1838-ig - "családon belül" az özvegy, illetve az örökösök maradtak.) Blum - ezt kihasználva - rögtön kérte felvételét a budai molnárcéhbe, ami ellen Lugmayer idősebb fia panaszt tett. Ebben - többek között - azzal érvelt a kérelem teljesítése ellen, hogy bekebelezése esetén "...a jogok és terhek egyoldalúan sújtanák a társtulajdonosokat, ami egyrészről a nyereségben mutatkoznék meg, másrészről az árvák fél malmának belső értéke jelentősen csökkenne, s ez a veszteség a betett tőkének százalékos esésében mutatkozna. A tulajdonfizetések, melyek a nem mestereknél háromszor olyan nagyok, nemkülönben az a körülmény, hogy a mesterek számára a hetipiacokon a liszt árusítására alkalmas és megfelelő standot jelölnek ki és hogy ipari ügyekben a mesterek minden alkalommal előnyben részesülnek, az árvákat sújtaná." A budai molnárcéh biztosának véleménye szerint azonban Blum János