Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

közbelépése "annál kevésbé kifogásolható, mert kimutatta alkalmatosságét, s Pécsváradon már mesterjogát megkapta /sic!/, valamint egy itteni mesterözvegyet vett feleségül." /7/. A budai molnárcéh lényegesen népesebb volt a pestinél, s a konkurrencia erősödésének hatására - természetesen - fokozatos bezárkózás figyelhető meg. Különösen Budán, ahol a szőlőtermelés is segítette a megélhetést, nehéz volt a céhbe való bejutás. Az elzárkózás - a Hengermalom által teremtett verseny miatt - a 40es években növekedett, s talán még erősebben élt az a - korábban kialakult - szokásjog, hogy a mesterjogot a személyes tulajdon részeként kezelték: "a jogok 1849-ig átruházással, vagy vásárlással cseréltek gazdát." /8/ "Hogy ne növeljék a malomjog nélküli mesterek számát", - amint az Blum indokai között is szerepelt, - az új mesterjogért folyamodó Lugmayer-fiúval szemben szívesebben vették fel a céhbe, hiszen ezzel is limitálhatták az iparűzők számát. Az önálló mesterré válás utolsó lépcsőjeként Blum 1836 márciusában kérte a polgárjogot, s márc.14-én tette le az ünnepélyes polgáresküt. /9/ Az ebből eredő legjelentősebb gazdasági előnye az volt, hogy a szabad királyi városok piacain nem kellett helypénzt fizetnie. /10/ Házasságával vagyoni helyzete is kedvezően változott. 1836.jan.28-án az újlaki fél hajómalmot 5000 bécsi ft-ra becsülték, s a Knotz Márton halála után fennmaradt 2173 bécsi ft 3 xr adósságot már 1838 augusztusára visszafizette /11/, s ugyanez év októberében pedig már új hajómalmot is vásárolt 6500 bécsi ft-ért /12/. 1835-ben Újlakról beljebb költözött, Intresz György asztalosmester házába (Víziváros 555.SZ.), de újlaki malma után még mindig ottani lakása szerint fizette az adót, s itt vetették ki rá a védelmi pénzt (Schutzgeld-et) is. /13/ 1839dec.6-án egy újabb malmot írtak a nevére: a Kopaszi zátonynál, az 5. sorban lévő 2. malomra váltott ki teleklevelet. A dátumok egybeeséséből nyilvánvaló, hogy ehhez a vásárláshoz vette fel dec.1-jén Szakács Ernesztinától azt az 1000 CMft kölcsönt, amit 9-én tábláztatott be a hitelező Blum vagyonára. /14/ E malomhoz úgy jutott hozzá, hogy egyik felét Resch Ke— resztélytől megvásárolta, a másikat pedig (akkori birtokosával, Sturm Pállal) elcserélte az újlaki - Holzspach-hal közösen birtokolt - fél malommal. /15/ így két teljes hajómalom birtokába jutott, a malomjoggal együtt. 1835-től - mint írtuk - Blum családjával a Vízivárosban élt, s a lakását is magába foglaló házat 1840.nov,11-én meg is vásárolta 13 155 vftért. /16/ A vételárat három részletben egyenlítette ki: a vásárláskor, Intreszék kiköltözése előtt (1841, ehhez is hitelt vett fel a városi gyámi tömegből), majd 1844 júniusában. /17/ Intreszék távozása után a vízivárosi házba Német Pál takácsmester költözött, majd Krajcsovics János szatócs akart üzletet nyitni, kérelmét azonban a tanács elutasította. /18/ Blum új malmai kisebb termelési kapacitásúak lehettek, ebből adódó ne-