Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

gyártottak. /126/ 1868-ban a Társulat bővítette a profilját árpagyöngy- és korpahántolással is, sőt, egyik pecsétjük felirata szerint a cég: "Blum János árpagyöngy és malomkőgyár Budán." /127/ A következő évben még egyéves szabadalmat nyertek az általuk kidolgozott tiszta, vagy élelmiszerekkel vegyített korpatömörítési eljárás alkalmazására, a Magyar Korona országainak területére. /128/ A korábban már leírt városi vámtételek és díjkötelezettségek nagyban befolyásolták a termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét. Új "színfoltot" hozott ebbe az 1865 végén bevezetett fürdődíj (1 o.é.xr) és a gőzmalmi díj. A pénzügyi bizottmány döntése szerint az utóbbit, mint a vízimalmok után rendesen beszedett díjat, a gőzmalom-tulajdonosoktól is be kell szedni, mégpedig - miután korábban ilyen célra egyáltalán nem fizettek, - visszamenőleg. A díj összegét - a pesti tarifát elfogadva - évenként és járatonként 21 o.é.xr-ban határozták meg. (Ez Blum esetében összesen 2156 ft-ot tett volna ki.) A gőzmalmi díj ilyen formában történő bevezetését a Helytartótanács nem - a város többszöri tiltakozására sem - fogadta el. /129/ A város 1868.márc. 1-től ismét (de nem visszamenőleges hatállyal) kimondta a gőzmalmi díj bevezetését, ami ellen a Blum-féle, a Louisa és a Budai Királyi Gőzmalmok, valamint a Budai Gyártelep (mind a 4 részvénytársaság!) tiltakozott, s ebben e— gészen a belügyminiszterig kívántak fellebbezni, mondván a gőzmalmi díj új adónem, ami csak a törvényhozó hatalom által vezethető be. "Az ilyen alapokon nyugvó intézkedés nem célszerű, mert ezáltal az ipart és kereskedést elnyomják Budán. A vállalkozókat elriasztják az itteni letelepedéstől, sőt még a fennállókat is elűzik." Kifogásolták a malmokra vonatkozó adatok helyességét is. Az l869.okt.3-i válasz szerint "az 1840. évi XVII.tc. által felszabadított gyáripar magasabb osztályához számítandó gőzmalmokat nem lehet a közönséges malmok azon fajaihoz sorolni, melyeknek üzleti gyakorlata a fennálló törvények és törvényes szokás értelmében a földesúri jog korlátolva van." - így a gőzmalmi díj fizetése alól mentesültek. /130/ 1871-ben a gőzmaLmi díjat kifogásolók (a Budai Kir.Gőzmalom nélkül) és a Ganz Vasöntöde részvénytársaság a városi kövezetvám fizetése alól kívánt mentességet nyerni, ezért a belügyminiszterhez fordultak. Miután keresetükre nem kaptak választ, 1873-ban megújították, mondván, hogy "a főváros hatósága a kövezetvámot úgy a vasutakon, a gőzösökön, valamint a lánchídon is a mai napig szedeti." Néhány nap múlva, jan.12-én a a minisztérium válaszában utasította a tanácsot, hogy az 1870.ápr.28-án jóváhagyott új vámszabályzat szerint kellene eljárnia, s akár vízen, akár szárazon szállított áru után kövezetvám nem szedhető. (A szabályzatot legkésőbb 1873.jan.1-jéig kellett volna életbe léptetni.) /131/ A Blum-féle gőzmalom - a rendelkezésre álló, már hivatkozott adatok szerint - 180 munkással dolgozott, akik között nő és gyermek nem fordult elő, s miután "az élelmiszeriparban viszonylag csekély számú szakmunkás mellett tömegesebben még inkább csak segédmunkásokra volt szükség" /132/, napidíjuk 1 ft 15 xr-t tett ki.