Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)
1852-ben, majd 1858-ban többször is nyilvánosan megfogalmazódott ennek igénye, kiemelve, hogy - a városi pénztár szempontjából - nagy könnyebbséget jelentene az adó, a vám és egyéb illetékek fizetése terén a beraktározóknak. /79/ Ebben az időben Magyarország volt az egyetlen a malomiparban, ahol az ún. "műmalmászatot" (finomőrlést) űzték- Ezzel a magasőrlési eljárással - 0tói 6-ig terjedő számozású, - hétféle finomságú liszt készült a malmokban. A többszöri osztályozás, szitálás, tisztítás eredményeként a 0-ás és 1-es jelű olyan fehérségű és minőségű volt, amilyet sehol másutt nem őröltek. Blum - lisztjének jó minőségével - az 1862-es londoni világkiállításon kitüntetést nyert, s ez alkalomból a budai tanács is meleghangú levélben fejezte ki elismerését. /80/ A pest-budai malmok általában termelésük felét az osztrák tartományokba és a birodalom határain túlra exportálták, Blum Sziléziába, Cseh- és Szászországba szállított lisztet. /81/ Állandó értékesítésre alkalmas bolt kialakítására 1855-ben, a Víziváros 541.sz. ház (Ötpacsirta u.) átépítésével kapott engedélyt. A szeptemberre felújított ház összefüggő, szellőztethető pincehálózata szolgálhatott a gabona és a liszt, az Ötpacsirta utcai front jobb oldalán álló kisebb épület pedig a szén tárolására. 1859-ben - budai üzletén kívül - még 9 másikat, Pesten pedig 6-ot jelölt meg, ahol termékeit árulták, illetve megrendelési lehetőség volt rájuk. /82/ Ebben az időszakban egyéb ipari kísérletei is voltak: 1. ) 1864-ben a Krisztinaváros 39.sz.a. megvásárolta Schacher Albert pékműhelyét, s iparjegyet kért a tanácstól: "a házat örökáron megvásároltam, amely a péküzlethöz megkívántató minden készletekkel, úgyszintén sütóműhelylyel el van látva, ezennel tiszteletteljesen kijelenteni bátorkodom, miszerint fent körülírt házban, s ennek helyiségeiben a péküzletet önállólag gyakorolni szándékozom." A tanács az ipar folytatását engedélyezte, a sütő céhnél való bekebeleztetés kötelezettsége mellett. /83/ 2. ) Blum 1860 körül rátért a malomkőgyártásra is. Az általa gyártott kövek keménysége 2-3-4 fokozatú volt, azaz a legjobb minőségű francia kövekkel is felvette a versenyt. Különösen nagy jelentőségű volt ez azért is, mert a gőz- és a nagyobb vízierővel meghajtott malmokban, ahol az élességtartás és a nagy teherbírás a használhatóság fő követelményei, e kövek bizonyultak a leghasználhatóbbnak a kukorica és az árpa darálására, valamint vegyes őrlésre egyaránt alkalmasak voltak. Blum 1860 körül készítette az első ilyen kőpárt, majd ennek - saját malmában való - kipróbálása után Budától délre, Budaőrs határában megkezdte a rendszeres bányászást. /84/ 1864.aug.21-én egy évi haszonbérletre kérte a tanácstól az ún.Báthory-hegyen (Grosse Lindenberg) lévő, Brunner Antal által bérelt, de éppen teljesen használaton kívüli kőbányát. E kérelem eredményessége ismeretlen, az ügyiratban már a hivatalosan véleményező városi "Gazdászati Bizottmány" állásfoglalása sem található meg. /85/ A malomkőgyártást azonban biztos, hogy eredményesen folytatta:
