Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

"...jeles malomköveket Magyarországon Geletneken, Fonyódon, Sárospatakon és Budán (Blum gőzmalmában) nyernek és készítenek" /86/, sőt exportált is termékeiből: "Ezen kövek jeles minősége és munkaképessége úgy a belföldön, mint Romániában, Bulgáriában és némileg Oroszországban is általánosan el van ismerve. 1867-ben a malomkőgyártás - a gőzmalommal együtt - a részvénytársulat birtokába került. /87/ A termelés bővítése Társulás. (1867-1875) 1860 után gőzmalmok kezdtek üzemelni Pest északi peremén is, a Lipótvárosnak a Duna és a Nyugati pályaudvar között elterülő, akkor még be nem épült övezetében. Ezzel egyidejűleg, éppen a malomiparral kezdődve egyre nagyobb jelentőséghez jutott a részvénytársulati forma. /88/ 1860.máj. 1-jén Magyarországon is életbe lépett az iparszabadságról szóló rendelet, amely a liberalizmus jegyében tett ugyan engedményeket, de továbbra is megkülönböztette az "engedélyezett" és a "korlátozott" iparokat, s ebben a malomipar helye nem változott, azonban ezzel együtt is nagyon fontos lépést jelentett az iparstruktúra fejlesztésében. /89/ Hatását - különösen az élelmiszeripari ágazatokben - mérsékelte a következő évek rossz termésátlaga, majd az ezt követő ínség, s az 1863. évi katasztrofális szárazság. A vezető körök azonban ugyanekkor kezdtek foglalkozni az iparfejlesztés kérdésével. /90/ Az 1860-as évek második felében fellépő alapítási láz - a hitelintézeteket is megelőzve - a malomtársulások gründolásával indult. "Mindazok a kedvező feltételek, melyek a hatvanas évek elejétől a budapesti malomipar piaci lehetőségeit megalapozták, az 1867-1868-as években véletlen tényezők - rendkívül jó termés - által is megerősítve kibontakoztak." /91/ A Blum-féle gőzmalom évi termelését 1862-1866* között 100 ezer q-ról 120 ezerre növelte. /92/ Blum már 1864-ben tervbe vette a Fischer-féle ház megvásárlását és ott nagyobb méretű gőzmalom kiépítését. A budai tanácstól - a Duna felőli oldalon - 10 öl széles területet kért telke növelésére. Indokai között felvetette, hogy az 1844. évi(!), partszabályozásra vonatkozó országgyűlési határozat végrehajtása következtében a Dunapart szélessége ismét 20 ölnyi széles lesz. A Szépészeti Bizottmány pártoló véleményében hangsúlyozta, hogy az indítványozott szabályozási vonal (e szerint a homlokzati frontok a Szemler-féle háztól előbbre tolódnak az Erzsébet zárdáig) létesítése, illetve a malom felépítése a dunaparti forgalmat nem zavarja, s az sem megvetendő, "hogy a telekért járó pénzösszeg, s az átengedett telekért járó háziadó fejében évenként meghatározott illeték fizetése által a szűkölködő házipénztár is enyhülést nyer." Igaz, hogy a terület több mint 244 nöl volt, így a várható bevétel valóban jelentős lehetett volna, az engedélyt mégsem kapta meg, mert a Helytartótanács újabb terveket kívánt készíttetni a Dunapart szabályozására. 1866 novemberében Blum felújította kérelmét, "minthogy alólírt egy alakuló részvénytársulattal - amely 600 000 ft tőkepénzét - egy