Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

malmok száma egyenkénti (összterés típusa napi termelés melés) (mérőben) 4 gőz 600 2400 1 pataki 30 30 65 hajó 10 650 összesen 3080 1864.ápr.26-án a Budai Építő és Szépítő Bizottmány megtárgyalta Blum kérvényét egy vaspléhből álló kémény felállítására. A csaknem 15 öl magas kémény ekkor már közel egy éve állt, s több panasz szerint "ezen gyár kéményei kiállhatatlan füstöt és gőzt terjesztenek." A Bizottmány ennek ellenére a kémény engedélyezését pártolta, mivel "ezen kiterjedt forgalomnál egy kémény, a szüntelen tüzelés által eredett gőz és füst emésztésére elégtelennek mutatkozik, s a második kémény ellen tűzrendőri kifogás sem emelhető." A kémény a környező házak falánál legalább 5 öllel volt magasabb, így a panaszokat is alaptalanoknak minősítették. /64/ A tanács ugyan az engedélyt megadta, de májusban a városi főkapitány - az engedély nélküli építkezés miatt - 10 ft büntetést rótt ki rá /65/, de néhány év múlva ezek a kémények sem álltak már: a részvénytársulati malomhoz más és új elhelyezésűre volt szükség. 1866-ban Höcker Adolf pesti gyárában megjavíttatta egyik gőzkazánját, s az ekkor készült kazánvizsgálati jegyzőkönyvből ismerjük ennek adatait. /66/ Az eddig kézműves műhelyekhez szokott mesterek nehézkesen vették át az új - és mindig megújuló - technikát, s ennek szakismereteit. Ezt a helyzetet különösen nehezítette, hogy - korábban nem is álmodott - gépek alkalmazására is szükség volt. A céhes képzésben részesült legények ebben már nem bizonyultak megfelelő munkaerőnek. A céhes műhelyekhez viszonyítva a gyárakban az 1840-1850-es években még nem jelentős számú a munkásság, hiszen az utóbbiak túlnyomó része éppúgy 10-15 munkással dolgozott, mint számos, vagyonosabb műhely. /6 7/ A gyáripar munkaerőt elszívó hatása mégis érvényesült, mert a munkásoknak jobb körülményeket tudtak biztosítani, mint az elszegényedő céhes műhelyek, s a szükséges szakismeretek köre is szűkebb volt. /68/ Blum malmának jelentőségét és teljesítőképességét jól mutatja, hogy az 1853.évi 30 főnyi munkáslétszáma tíz év alatt, 1862-re 90 főre nőtt. /69/ 1852-ig a gabona szállítása a Dunán szinte teljes egészében evezős és lóvontatásu hajókon folyt, ami egyáltalán nem állt összhangban a nagyipari fejlődéshez szükséges feltételekkel /70/, ráadásul a lóvontatásu hajók útja (az ún.

Treppelweg), ami a budai Dunaparton húzódott, akadályozta a két város közti forgalmat is. 1859.jún.1-jétől kimondták a vontatási útszakasz egy részének megszüntetését, ami a dunai hajózás fejlesztését, korszerűsítését