Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

telezte Blumékat, hogy a 8000 ft-os alaptőkéjű vállalkozást a pesti Kereskedelmi és Iparkamaránál és a Pesti Kereskedelmi Törvényszéknél jelentsék be. /47/ A vállalkozás - ismeretlen okok miatt - végül is meghiúsult, így Blum megvásárolt "egy már állé gőzmalmot" a Vízivárosban (Fő u. 27.sz.), a hozzá tartozó, Arany Hajóhoz címzett Fischer-féle házat pedig kibérelte. /48/ A megvásárolt malom működésbe helyezéséhez és bővítéséhez számos munkálat elvégzésére volt szükség. 1855 októberében engedélyt kapott a ház elé egy szénraktár - Pán József tervei szerinti - felépítésére. (E terven látható a már álló malom kéménye is.) /49/ A- következő év, 1856 februárjában - ezt a raktárát kazánházként hasznosítva - új, magasabb és szélesebb kémény építésére kért engedélyt, a malom nagyobb átalakításával: az udvarra épített, a korábbinál kétszer nagyobb gépterembe a meglévő négyhengeres, álló helyzetű gőzgép mellé egy újat akart feállítani, az ezeket fűtő kazánokra biztonsági szelepet is szerelve. Az építési engedélyt rövidesen megkapta, s malma még ez év szept.1-jétől 5 járattal megkezdte a termelést. /50/ Egy későbbi jelentés szerint 1857-ben, de valószínűbb, hogy már a termelés megkezdése időszakában vásárolta meg 12 000 ft-ért a prágai Breitfeld-cégtől azt az álló helyzetű, Wolf-rendszerű gőzgépet, amely 25 lóerős teljesítményével évi 2100 tonna kőszenet fogyasztott. /51/ 1856 februárjában nyújtotta be Blum a budai tanácshoz malomiparjogának utólagos igazolását, a dunai hajómalom és az ezzel összefüggő iparjogosítvány tulajdonjogának levezetésével, s ebben 1783-ig vezette vissza a Kopaszinál lévő 5.sor 2.malomra a malomjog folytonosságát. Miután azonban maguk az eredeti bizonyítványok az 1838.évi árvízkor elpusztultak, a tanács a jogfolytonosságot nem ismerte el és 1857.jan.15-én megtagadta az iparjogosítványt. /52/ 1857 februárjában - egy helytartótanácsi felszólításra készített kimutatásban - a következőket jelentette a budai Tanács: "1857-ben Budán 4 gőzmalom áll. Ebből 3 lisztet, egy pedig sajtolt élesztő gyártására malátát és kukoricát őröl. Blum János molnármester a Vízivárosban, a Fischer-féle Aranyhajóhoz címzett házban tart fenn egy gőzmalmot 6 őrlőjárattal, melyet teljes tevékenységében üzemeltet. A Helytartótanács Budán kiadott engedélyét nem tudja felmutatni, mivel azok a vízivárosi Ötpacsirta utcai házába költözésekor elvesztek. Kijelentése szerint országszerte érvényes engedélyét Pest városa részére kapta, miután pedig egy gőzmalomnak ottani felállítása, erre alkalmas telek hiánya miatt nem sikerült, úgy ő előnyös pénzráfordítással itt, a Vízivárosban csinálta meg." A budai tanács ezen ügy kapcsán felszólította a malomtulajdonosokat, hogy - urasági malomjog elismerése címén - a városi Kamara pénztárához évi 6 ft-ót fizessenek be. /53/ A pest-budai malmok a gépi berendezésben nem követték a Hengermalom példáját: nem tértek át a hengerszék használatára, hanem a kevésbé költséges, a hagyományoshoz közelebb álló, ismertebb és megbízhatóbbnak is tartott ún.amerikai rendszerű technikát alkalmazták, francia kövekkel, az őrlésben pedig a száraz és magasőrlés volt gyakorlatban. /54/ (Blum az 1860-as évek-