Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

nap végén az átlagos árszint az év elejinek a felét sem érte el. S amikor a jűn.1-jén megjelent 5850/1947.

ME.sz. rendelet - amely elrendelte a PK I. kúriájába tartozó pénzintézetek /56/ részvényeinek bejelentését, s engedélyhez kötötte azok elidegenítését, - jún.2-ával- a tőzsdetanács elrendelte ezek hivatalos forgalmának felfüggesztését, a rendelkezés negatív hatására figyelemmel pedig másnap a júh.3-i legalacsonyabb árfolyamok rögzítésére adott ki rendelkezést. 0kt.1-jével a tanács ezeket a "stopkurzusokat" - miután a magánforgalomban további áresés következett be és így fenntartásuk kilátástalannak mutatkozott - megszüntette, tehát az áralakulást szabaddá tette. Ekkor a hivatalosan regisztrált árszínvonal az 1945.

dec.2-i nyitóárfolyamnak mintegy 25 %-án állott. Ennek az időszaknak a viszonyait jól jellemzi a Pesti Tőzsde 1947. szept.18-i "Az értéktőzsde súlyos válsága" című tudósítása, mely rámutat arra, hogy az elmúlt hetekben volt olyan nap, hogy egyetlen kötés sem volt a részvénypiacon s szept.12-e "rekordnap": három részvényben volt kötés. "Az értéktőzsde teljes válságba került, az önlikvidálások sem bonyolíthatók már le

, mert nincsenek vevők...Szükséges a szanálás a tőzsde nagyszámú tagjának érdekében is, mert ma alig 30-40 ember jár fel a tőzsdére és több mint ezer ember él kenyér és jövedelem nélkül az érték- és árutőzsdén

. "A tudósítás közli néhány részvény eddigi legmagasabb és hételeji tényleges árfolyamát: MÁK 275 - 55, Cukor 250 - 70, Gschwindt 1675 - 415, Dreher 300-65, MNB 270-50, Kereskedelmi Bank 120 - 18. Miközben e folyamat előrehaladt, a tőzsde vezetőségében egyesek kongatták a vészharangot, s sürgős intézkedéseket követeltek a tőzsde megmentésére. A tőzsdetanács 1947.jún.9-i ülésén Kovács Emil az értéktőzsde katasztrofális helyzetéről szólva kijelentette: "A tőzsde válsága a gazdasági és politikai helyzet tükörképe...Amíg a gazdasági életben a nyugtalanság és bizonytalanság meg nem szűnik, addig a tőzsdén sem lesz tartós nyugalom..." /57/ A Pesti Tőzsde 1947.jún\26-i számában Rényi István a következő címmel közölt eszmefuttatást: "Hogyan lehet a beteg tőzsdéből egészséges részvénypiac?" A gazdasági élet egészséges, vérkeringése egyre intenzívebb - írta, s feltette a kérdést: Hol van tehát a hiba? "...úgy látszik a pszichében van a hiba. Mindenki menekül a tőzsde süllyedő hajójáról, s a kisemberek ezrei, akik talán egy élet munkájának gyümölcsét fektették vállalataink részvényeibe, ha pénzre van szükségük, kénytelenek vagyonuk roncsait elkótyavetyélni." A baj az - írta -, hogy az emberek nem tudjak, hogy mi fog történni az értékpapírokkal, s a gyógyítás módja csak egy lehet, a betegség okának, a bizonytalanságnak a megszüntetése. Ennek érdekében két alapvető kérdést kell tisztázni: egyrészt azt, hogy melyek azok a vállalatok, amelyeket belátható időn belül államosítani fognak, másrészt azt, hogy, mi fog történni az államosított vállalatok magánkézbenlévő részvényeivel? Ezzel a betegség okát máról-holnapra meg lehetne szüntetni - olvashatjuk a cikkben, annak leszögezése mellett, hogy "arra pedig gondolni sem lehet, hogy az állam a kisajátí tott vállalatok részvényeiért kártérítést ne adjon

." /58/ Már ebben az időben nyilvánosságot kap ugyanakkor a józan hang is, amely rámutat a tőzsde körüli misztifikációra. A Közgazdaság 1947.jún.29-i számában megjelent "A tőzsdei események értelme" című cikkben a következőket