Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

olvashatjuk: "Még a kapitalista világ klasszikus korában is túlbecsülték az értéktőzsde jelentőségét és mindig babonázva figyelték annak kialakulását. Mindig olyan tanítómesternek tartották, ki ceruzával a kezében osztályoz, ítéletet mond afelett, hogy helyes-e az ország gazdasági politikája. És míg más tanítómester kritikáját megbírálni merték, a'tőzsdéről elterjesztették, hogy szeizmográf, hogy a gép csalhatatlanságával mond ítéletet.. .A belső értékről szóló tannál tévesebb és naivabb hiedelem nincsen.. .Nem kétséges, mint ahogy a halak sorsa sem kétséges, mihelyt kivettük a vízből, a részvényatmoszférája a profitgazdálkodás.. .És ebben mindenki hitt és ezt mindenki vallotta és ez a hit volt a részvény természetes atmoszférája, enélkül éppúgy nem tudott, illetve nem tud élni, mint a hal ' a vízen kívül. A vállalat - ezt vallja mindenki - azért van, hogy profitot termeljen, melléktermékként bekövetkezhetik az is, hogy a foglalkoztatott munkások is megélnek valahogyan és a társadalom szükségleteit is kielégítik. De egy szép napon .felébredtünk és elkezdtük a szemünket dörzsölni. Mi is történt itten? Ami tegnap magától értetődő volt, abban ma már senki sem hisz. Nem! - így szol az új hit - a vállalatnak az a célja, hogy a társadalomnak a szükségleteit kielégítse, a munkások megélhessenek.. .elérkezett az az idő, amikor már senki sem hisz az országban abban, hogy a vállalat a haszon szempontjából termelhet. Tökéletesítsd a semmit és megkapod a részvények természetes árfolyamát...a mai tőzsdei árfolyamok egy világ, vagy ami ugyanaz, egy világnézet elsüllyedését jelzik, nem pedig az osztályzatot. De a gyengébbek kedvéért...a tőzsdei árfolyamok a köz szempontjából közömbösek. Nem igaz, hogy ha a részvények árfolyama a felére megy vissza, az árfolyamveszteség a nemzeti vagyon csökkenését jelenti...Mi csak a régi megszokásból nézünk megbabonázva a tőzsdei árfolyamokra. Ébredjetek fel barátaim! Elsülylyedt egy régi világ? Hát nem látjátok, hogy már meg is született az új?" A Közgazdaság 1947.szept.21-i számában megjelent "Forintmérlegek és hamis próféták" című cikk szerzője rámutatott, hogy a tőzsde misztifikációja egyáltalán nem valami elvont elméleti probléma: "Gazdasági életünk egyik főkorifeusa az egyik munkáspárt déli lapjának hasábjain teljes biztonsággal állította, hogy csak jelenjenek meg vállalkozásaink mérlegei, és majd meglátjuk! A tőzsdei árfolyamok azonnal emelkednek és belső értéküknek megfelelően stabilizálódnak, hiszen ez a belső érték a mérleghől látható. Oly egyszerű az egész: az ember elosztja a részvénytőke és a tartaléktőke összegét a részvények számával - legalábbis ez a véleménye - és kész a belső érték. A belső értéknek aztán olyan szívóhatása van, mint a pumpákban .keletkezett légüres terhek és egy-kettőre magához szippantja a tőzsdei árfolyamot...Az árfolyamok azonban meg sem moccantak... Szóval belső éretek nem létezik és a mérlegkimutatások is csak amolyan kényszermegoldások. Áz, hogy telekértéket, felhasznált téglamennyiséget, működésben levő gépeket, raktáron levő nyersanyagokat, készárut, követeléseket, stb. összeadjunk és ilymódon kiszámítsunk egy belső értéket, épp oly ostobaság, mint az az állítás, hogy e sorok írója 75 kg húsbél, à 13 forint, bőrből, csontból, rengeteg méregből és epéből áll és értéke ilymódon 1850 forint...A mérlegek sohasem fedik a tőzsdei árfolyamokat, mert egészen mást fejeznek ki. Az árfolyam végeredményben semmi egyéb, mint a kilátásba helyezett osztalék kapitalizálása.