Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
mányrendeletnek nem volt visszaható hatálya, s így vádemelésre az őrizetbe vettekkel szemben nem volt mód. Emellett fennállott az egész üzleti machináció szövevényes volta, amit jól fejez ki Abasári Rudolfnak, a Községi Takarékpénztár helyettes igazgatójának a Szabad Nép 1945-okt.24-i számában megjelent nyilatkozata is: "Kétségtelen, hogy az ügynevezett nagybankok jelen tős része részt vett a valutaspekulációban , valutafelvásárlások vagy pedig hatalmas összegű kosztpénzek kihelyezése révén. Ezeket az üzelmeket a résztvevő bankok óvatosságból strohmannokkal bonyolították le... a pénzügyi kor mányzat csakúgy, mint a Nemzeti Bank a legmesszebbmenőén tűrte mind a valu tafelvásárlókat, mind a valutaspekulációt. " Ezt a helyzetet kihasználva a tőzsdetanács elnöksége nov.5-i ülésén úgy. határozott, hogy Kovács Emil szabadlábra helyezése érdekében eljárnak egyrészt az igazságügy-miniszternél, másrészt a munkáspártok vezetőségeinél. Az adott körülmények között az akció érthetően eredményesnek bizonyult. A tőzsde igazgató bizottsága egyébként az 1945.okt.31-1 ülésén foglalkozott a lezajlott eseményekkel. Bár mellékesen elhangzott olyan utalás, hogy a tőzsdének tartózkodnia kell a valutaügyletektől, az alaphang az volt, hogy hajsza folyik a nagy kapitalista intézmények (TÉBE, GYOSZ, tőzsde) ellen, mindenekelőtt a kommunista párt részéről, s ezzel a kormány illetve a munkáspártok vezetőségei a maguk hibáit akarják eltakarni. Egyöntetű volt az az álláspont, hogy a tőzsde védelmét és igazolását napirenden kell tartani, eltérés csak a "hogyan" kérdésében mutatkozott. A határozott tiltakozást követelőkkel szemben túlsúlyban voltak azonban azok, akik a kivárás álláspontján állottak, - különös tekintettel a közelgő választásokra, - illetve azt hangsúlyozták, hogy a tőzsde vezető szerveinek fellépése helyett a pártok képviselői járjanak el vezetőségeiknél. Fülep József álláspontjával szemben, aki azt mondotta: "Várjunk még 6-7 napig, a választások után azután zárjuk be a tőzsdét most, amíg önként tehetjük, s ne akkor, amikor kénytelenek leszünk vele." "Káldor Sándor ügyvezető alelnök kérdi - olvashatjuk a jegyzőkönyvben -, vajon csakugyan fennáll— e a tőzsde bezárásának veszélye? A miniszteri biztos helyettesével a közelmútban beszéltünk erről, s megnyugtatott bennünket. De ha most úgy tesszük fel a kérdést, hogy magunk zárjuk-e be a tőzsdét, ennek rossz vége is lehet. Vagy azt kapjuk válaszul, hogy úgy vigyük tovább az ügyeket, mint eddig, s akkor a kérdés felesleges volt. De kaphatjuk válaszul azt is, hogy zárjuk be. Márpedig ennek, a válasznak kikényszerítésére ez idő szerint nincs semmi ok." /41/ Űj helyzet alakult ki november 1-jével, a kormányrendeletben meghatározott bejelentési határidő lejártával. 1945.nov.9-én a gazdasági rendőség razziát tartott a tőzsde épületében. így számolt be erről a Szabad Nép 1945. nov.10-i száma: "A gazdasági rendőrségre egyre több jelentés érkezett arról, hogy a tőzsdepalota épületét megszállva tartja a valutázók siserehada, be nem jelentett aranytömbök cserélnek gazdát és óriási arányú valutázás fo lyik. .. A gazdasági rendőrség megjelenése óriási riadalmat keltett az ott nyüzsgő üzérek között és a tőzsde folyosóin és a különböző helyiségek padlóján pillanatok alatt összeszaggatott külföldi fizetőeszközök és szétszórt aranypénzek egész tömege hevert. A rendőrség nyomozói felkutatták a tőzsdeépületben lévő titkos szekrények és titkos fiókok tartalmát is, amelyekben nagy mennyiségű be nem jelentett valutát, aranypénzt és sok aranytömböt ta-
